A kísérletvezető maszkviselése negatívan hat a családi kutyák viselkedésére standard kognitív helyzetekben

A COVID-19 számos aspektusában megváltoztatta az életünket, melyek közül az egyik, talán

leglátványosabb a maszkviselés kötelezővé tétele volt. Ez több tekintetben negatívan hatott a

humán szociális interakciókra, valamint a kommunikációra. Ezek a különböző COVID

protokollokkal járó változások azonban nem csak az emberekre fejtették ki hatásukat, hanem

a humán társadalomban élő társállatokat, köztük a kutyákat is érintették. Egy különösen

aggasztó adat például, hogy a COVID lezárások alatt nőtt a regisztrált kutyaharapások száma.

Ennek okaként főleg a megnövekedett alap stressz-szintet jelölték meg, valamint azt, hogy az

összezártság hatására szorosabb lett a család-kutya kapcsolat. Nem zárható ki azonban, hogy

más faktorok is közrejátszanak ebben a szomorú tendenciában, például a maszkhasználat

miatt kialakult kommunikációs deficit. Azért is fontos alaposan megvizsgálni a

maszkhasználat hatásait, mivel egy eye-tracker tanulmány kimutatta, hogy a kutyák különös

figyelmet fordítanak a száj régióira az emberi arcérzelmek monitorozása során.

Jelen kísérletben korábban már validált, standard teszthelyzetekben (mutatáskövetés,

alapengedelmesség, spontán játék, érzelemfelismerés, fenyegető megközelítés) vizsgáltam a

kutyák viselkedését, egyik alkalommal maszkban, másik alkalommal pedig maszk nélkül. A

kísérletben N=20 családi kutya vett részt, a két kísérleti alkalom között legalább 3 nap

eltéréssel. A kísérleti battériát úgy állítottam össze, hogy legyen benne olyan teszt is, ahol

nem vagy kevésbé várható maszk által kiváltott eltérés, és olyan is, ahol várhatóan fontos

információt takar el a maszk. A teszteket véletlenszerű sorrendben hajtottam végre, ezzel arra

törekedve, hogy kiküszöböljem a sorrendi hatást; a maszkos illetve maszk nélküli alkalmak

sorrendje is véletlenszerű volt kutyák között.

A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy az alkalmazott tesztekben megmutatkozott a

kísérletvezető maszkviselésének a hatása, mind a tradicionálisan kognitív képességek mérésre

használt változókban (pl. helyes válaszok száma), mind a kísérletvezetővel történő

interakcióban (pl. távolság, nézési viselkedés) valamint stressz- és zavar-jelekben (ivás,

oldalpreferencia) is. Bizonyos tesztek esetében ez interakciót mutatott a tesztalkalmak

sorrendjével, így a korábban maszk nélkül megismert kísérletvezetővel a második alkalommal

maszkban is nagyobb hajlandóságot mutattak az együttműködésre. Megfigyeltük továbbá,

hogy a maszk hatását néhány teszthelyzet esetében modulálja a kutya baseline teljesítménye, a

jobban teljesítő kutyáknak sokszor kevésbé okoz nehézséget a kísérletvezető maszkviselése.

Összességében elmondható, hogy a vizsgálatban részt vevő családi kutyák viselkedése

jelentős mértékben módosult annak függvényében, hogy a kísérletvezető viselt-e maszkot

vagy sem. Ezen eredménynek fontos következménye van a kutya-kogníció kutatás egész

területére, hiszen a karantén(ok) alatti COVID-protokoll világszerte több intézményben

megkövetelte a kísérletvezetők és a gazdák maszkhasználatát. Eredményeink rávilágíthatnak

továbbá az elmúlt időszakban a családi kutyák körében jelentősen megnövekedett

viselkedésproblémák (pl. kutyaharapások) lehetséges hátterére is, amely gyakorlati

intézkedések alapjául szolgálhat.

szerző

Vanderer Edina
Kognitív tanulmányok mesterképzési szak (MSc)
mesterképzés (MA/MSc)

Jutalom

letöltés
468 kB