Neutrofil granulocita-eredetű extracelluláris vezikulák hatása a monociták fagocitózisára, szuperoxid- és citokin-termelésére
A sejt eredetű extracelluláris vezikulák (EV) a sejtek közötti kommunikáció újonnan felfedezett, önálló formáját jelentik. Munkacsoportunk a neutrofil granulocita (PMN) immunsejtekből származó extracelluláris vezikulák különböző populációit jellemezte eddig: a nyugvó sejtből spontán módon (spEV), apoptotikus úton (apoEV), illetve opszonizált zymosan hatására képződő (ozEV) vezikulákat. Korábbi megfigyeléseink alapján a különböző EV-k eltérő hatást váltanak ki, ha más nyugvó neutrofil granulocitákhoz adjuk őket: ozEV-k pro-inflammatórikus, míg az spEV-k és apoEV-k inkább anti-inflammatórikus irányban befolyásolták őket. Más munkacsoportok ellentmondásos megfigyeléseket írtak le a neutrofil EV-k monocitákra gyakorolt hatásáról. Kutatásom során a munkacsoportunk által jellemzett PMN EV-k hatását vizsgáltam primer monociták fagocitózisára, szuperoxid- (ROS) és citokin termelésére.
Kísérleteinkhez egészséges humán donorokból származó neutrofil granulocitákat és monocitákat használtunk. A PMN EV-ket kétlépcsős centrifugálással és szűréssel izoláltuk. A monocitákat 45 percen keresztül kezeltük a különböző PMN EV-kkel. A monociták szuperoxid-termelését lucigenin mellett mértük PMA és opszonizált zymosan hozzáadását követően 90 percig. Az EV-kezelést követően a sejtek fagocitózisát opszonizált, GFP-t expresszáló S. aureus törzsön (USA300) vizsgáltuk. Áramlási citométerrel mértük minden 10. percben a fagocitáló sejtek arányát és azok fagocita kapacitását. A citokin termelés vizsgálatához 3 órán át inkubáltuk az EV-kkel kezelt monocitákat, majd szendvics ELISA módszerrel mértük a termelt TNF-α és IL-8 mennyiségét.
Méréseink alapján a monociták PMN EV-kel való előkezelése nem okozott eltérést a sejtek maximális ROS termelésben egyik populáció esetében sem. Szignifikáns időbeli késleltetés mutatkozott azonban az spEV kezelést követően, amennyiben a szuperoxid-termelést opszonizált zymosannal váltottuk ki. A fagocitáló monociták számában apoEV hatására tapasztaltunk szignifikáns csökkenést. A monociták fagocita kapacitását azonban egyik EV populáció sem befolyásolta. A monociták által termelt TNF-α mennyisége az ozEV-k hatására mutatott növekedést, míg a szintén gyulladásos IL-8 citokin mennyisége az spEV és apoEV hatására csökkent, de az ozEV mellett nőtt.
Eredményeink alapján a neutrofil granulociták által spontán és apoptózis során termelt EV k késleltetik a monocita sejtek szuperoxid-termelését és fagocitózisát azonban sem a szuperoxid-termelés mértékét, sem a fagocita kapacitást nem befolyásolják. A TNF-α mennyiségében növekedést figyeltünk meg aktiválás hatására keletkező vezikulák mellett, míg az IL-8 citokin mennyisége spontán és apoptotikus EV hatására csökkent, de itt is nőtt ozEV kezelésnél. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a neutrofil, az őt érő környezeti ingerek hatására képes megváltoztatni a termelt EV-k biológiai tulajdonságait, és eltérő hatásokat kifejteni a monocitákra. Ez a hatás pedig egyaránt függ az anyasejt állapotától és a célsejt aktiváltságától is.
szerző
-
Borsos Nóra
Biomérnöki mesterképzési szak, nappali MSc
mesterképzés (MA/MSc)
konzulensek
-
Dr. Wunderlich Lívius
Adjunktus, Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék -
Dr. Lőrincz M. Ákos
Egyetemi Adjunktus, Semmelweis Egyetem (külső)
