A szonoelasztográfiás módszerek fejlődési irányai – a kvázisztatikus elasztográfia alkalmazási lehetőségei
Elasztográfiának nevezünk minden olyan képalkotási eljárást, amely az anyag elasztikus tulajdonságait térképezi fel. Ezen belül azok a módszerek, melyek a képet ultrahang segítségével hozzák létre, a szonoelasztográfiai módszerek. Általánosan ismert tény, hogy a beteg szövetek rugalmas tulajdonságai jelentős eltérést mutatnak az egészséges szövetekéhez képest, ezért ezek az új képalkotási módszerek széleskörűen alkalmazhatók az orvosi diagnosztikában.
Az emberi szövetek különféle elasztikus jellemzői közül a kompressziómodulus közel azonos, míg a nyírási és a Young-modulus nagy mértékben változik a különböző lágyszövetek esetén. Emiatt a szonoelasztográfiai módszerekkel ez utóbbi rugalmassági együtthatók egyikét mérik az emberi szervezetben.
Ez a kutatási terület dinamikusan fejlődik, az utóbbi években számos különböző szonoelasztográfiás képalkotási eljárást dolgoztak ki világszerte. Az egyes módszerek számításigénye, felbontása és így lehetséges felhasználási területei jelentősen eltérnek egymástól; némelyik eljárás már elterjedt az orvosi gyakorlatban, sőt Magyarországon is elérhető.
A TDK dolgozatom keretein belül szeretném bemutatni a szonoelasztográfia legfőbb fejlesztési irányait, valamint az egyik legsokrétűbben használható módszer a kvázisztatikus elasztográfia kivitelezéséhez általam megírt Matlab programot, és annak alkalmazási lehetőségeit Field II program segítségével szimulált humán fantomokon.
szerző
-
Meszlényi Regina Júlia
fizika
nappali
konzulens
-
Dr. Dóczi Rita
egyetemi docens, (külső)
