LDR versus HDR prosztata brachyterápia: intraoperatív besugárzási tervek dozimetriai összehasonlítása

Célkitűzés

Permanens LDR és monoterápiás HDR brachyterápiával kezelt prosztatadaganatos betegek intraoperatív dozimetriai adatainak összehasonlítása.

Anyag és módszer

LDR, ill. HDR technikával kezelt 25-25 kis vagy közepes kockázatú prosztatadaganatos beteget választottunk ki vizsgálatunkhoz. LDR technikánál alacsony aktivitású I-125 izotóp magokat (seed) ültettünk be véglegesen a prosztatába. Kötött sugárforrásokat használtunk, a seed-ek egymástól 1 cm-re helyezkedtek el. Az előírt dózis 145 Gy volt. HDR technikánál Ir-192 sugárforrással, afterloading készülékkel végeztük a kezeléseket, és egy frakcióban 19 Gy-t adtunk le. Mindkét módszernél transzrektális ultrahang (UH) képalkotás mellett, tűvezető sablon (templét) segítségével, előtervek alapján szúrtuk be a tűket a prosztatába, majd élő UH képvezérléssel a tűk valódi pozíciói alapján készítettük el a végleges, intraoperatív terveket. A dozimetriai összehasonlításhoz az LDR-rel kezelt betegekhez HDR-s terveket, a HDR-s betegekhez pedig LDR-s terveket készítettünk. A tervezőrendszer mindkét technikánál az Oncentra Prostate v4.3 (Elekta Brachytherapy, Veenendaal, Hollandia) volt, és inverz dózisoptimalizáló algoritmusokat használtunk. Mivel az előírt dózisok nagyon eltérőek voltak, relatív dózisokat hasonlítottunk össze. A céltérfogat esetében a dózislefedettséget a V100-zal, a homogenitást a DHI-val, míg a konformitást a COIN index-szel jellemeztük. Az urethra dózisterhelésének megadásához a Dmax, D10, D30, D0.01cm3 és D0.1cm3 paramétereket, a rectum dózisainak kiértékeléséhez pedig a Dmax, D0.1cm3, D1cm3 és D2cm3 paramétereket használtuk. A statisztikai összehasonlításokat a Wilcoxon-féle előjelteszttel végeztük, szignifikancia szintnek a p<0.05 értéket tekintettük.

Eredmények

A céltérfogat átlagos nagysága 37.4 cm3, a referencia izodózissal körbevett térfogat 48.1 cm3 volt. A V100 közel egyenlő volt a két technikánál, LDR-nél 98%, míg HDR-nél 97%. A V150 és a V200 jelentősen kisebb volt a HDR-nél (32% vs. 59% és 10% vs. 24%), ami a dózishomogenitásban is megmutatkozott. A HDR technika homogénebb dózieloszlásokat eredményezett (DHI: 0.67 vs. 0.41), ugyanakkor a D90 magasabb volt az LDR-nél (120% vs. 110%). A HDR-nél konformálisabbak voltak a dóziseloszlások (COIN: 0.78 vs. 0.70). A fenti különbségek a D90 kivételével szignifikánsak voltak. Az urethra minden vizsgált dózisparamétere szignifikánsan alacsonyabb volt a HDR-nél, mint az LDR-nél. Dmax: 123% vs. 156%, D10: 117% vs. 135%, D30: 113% vs. 128%, D0.01cm3: 120% vs. 146%, és D0.1cm3: 118% vs. 137%. Hasonló volt az eredmény a rectum dózisterhelésével kapcsolatban is. Dmax: 84% vs. 112%, D0.1cm3: 78% vs. 93%, D1cm3: 65% vs. 73% és D2cm3: 58% vs. 63%.

Következtetés

A céltérfogat dózisellátottsága tekintetében nincs különbség a kétféle technika között. A HDR technika homogénebb dóziseloszlásokat eredményez, és az urethra és rectum dózisterhelései is kisebbek a HDR-nél, mint az LDR-nél. A dozimetria eredmények validálása csak hosszabb követési idő után a klinikai adatok feldolgozásával végezhető el.

Irodalom

1. Skowronek J. Low-dose-rate or high-dose-rate brachytherapy in treatment of prostate cancer – between options. J Contemp Brachytherapy. 2013; 5:33-41.

2. Demanes DJ, Ghilezan MI. High-dose-rate brachytherapy as monotherapy for prostate cancer. Brachytherapy. 2014; 13:529-541.

3. Hoskin PJ, Colombo A, Henry A, et al. GEC/ESTRO recommendations on high dose rate afterloading brachytherapy for localised prostate cancer: an update. Radiother Oncol. 2013; 107:325-332.

4. Salembier C, Lavagnini P, Nickers P, et al. Tumour and target volumes in permanent prostate brachytherapy: a supplement to the ESTRO/EAU/EORTC recommendations on prostate brachytherapy. Radiother Oncol. 2007; 83:3-10.

szerző

Bianco-Molnár Zsanett
Fizikus mesterképzési szak (MSc)
mesterképzés (MA/MSc)

konzulensek

Dr. Major Tibor
részlegvezető fizikus, Atomfizika Tanszék
Dr. Pesznyák Csilla
egyetemi docens, Nukleáris Technika Tanszék