Regisztráció és bejelentkezés

BES szintetikus diagnosztika alkalmazása ASDEX-Uprade tokamakon

A fúziós plazmafizika egy aktívan kutatott tudományterület, mely várhatóan hozzá

fog járulni a fúziós energiatermelés jövőbeni elterjedéséhez. Ennek egyik megvalósítása

mágnesesen összetartott, nagyságrendileg százmillió kelvines hőmérsékletű

termikus plazmában történik.

A határréteg plazma (Scrape-Off Layer: SOL) a mágnesesen összetartott régión

kívül, nyílt erővonalakon helyezkedik el, és kapcsolatot teremt a plazma és az azt

határoló felületek között. A SOL viselkedése megadja a varható hőterhelést a plazmát

határoló felületeken, továbbá jellegét meghatározza a benne fellépő, filamentumoknak

nevezett sűrűségfluktuációk dinamikája. [1]

A plazmafizikai kutatások kivitelezéséhez elengedhetetlenek a diagnosztikai eljárások.

A mágneses összetartás és az igen magas hőmérséklet miatt a plazmafizikai

mérések bonyolult eljárásokat kívánnak. Ezek egyike a nyalábemissziós spektroszkópia

(Beam Emission Spectroscopy - rövidítve: BES) [2], mely során egy neutrális

atomnyaláb kerül belövésre a plazmába, ahol a nyalábatomok a plazmarészecskékkel

való ütközések során gerjesztődnek, majd karakterisztikus hullámhosszakon spontán

módon fotonokat emittálnak. Egy megfigyelőrendszer detektálja az emittált fotonfluxust,

melynek intenzitása és térbeli eloszlása alapján következtethető a plazma

sűrűségprofilja illetve annak fluktuációja. A gerjesztődés mellett lezajló egyéb atomi

reakciók (ionizáció, töltéscsere) miatt a nyalábintenzitás a plazma belseje felé

haladva csökken, ennek megfelelően a BES-t főként plazmaszél-diagnosztikaként alkalmazzák,

ennélfogva kiválóan alkalmas SOL-filamentumok detektálására.

A BES modellezése elősegíti a detektált fizikai jelenségek értelmezését, illetve számszerűsíti

a diagnosztika képességének korlátait [3]. A RENATE egy, a BME NTI által

fejlesztett teljes-háromdimenziós BES szintetikus diagnosztikai kód .

Munkám során a RENATE BES szintetikus diagnosztikát egészítettem ki a BES

szempontjából releváns detektorokra vonatkozó zajmodellekkel. Ennek elkészítése

azért volt lényeges, mert a diagnosztika mikroszekundumos időskálán igen alacsony

fotonszámok mellett dolgozik, így az emisszió során, illetve a detektálási rendszerben

keletkező zaj szignifikánsan befolyásolhatja a mért jelet. Munkám során egy

részletes, és egy Gauss-megközelítésű zajmodellt fejlesztettem, és a két eltérő metódus

eredményeit hasonlítottam össze.

Ezt követően a HESEL 2D SOL turbulenciakód [4] által generált hőmérséklet- és

sűrűségfluktuációk alapján generált szintetikus jelben figyeltem meg a diagnosztika

(különös tekintettel a zajra) a filamentumokat jellemző gyakoriságra, illetve

amplitúdóeloszlás-függvényre gyakorolt hatását.

Végezetül pedig az ASDEX Upgrade tokamakon végzett Li-BES mérésekkel hasonlítottam

össze a szintetikus diagnosztika eredményeit.

Hivatkozások:

[1] G. Birkenmeier et al. Plasma Phys. Control. Fusion, 56(7):075019, (2014).

[2] D. M. Thomas et al. Fusion Sci. Technol., 53(2):487–527, (2008).

[3] D. Guszejnov et al. Rev. Sci. Instrum., 83:113501, 11 (2012).

[4] J. Madsen et al. Phys. of Plasmas, 23(3):032306, (2016).

szerző

  • Andorfi István
    Fizika alapszak (BSc)
    alapképzés (BA/BSc)

konzulens

  • Asztalos Örs
    Doktorandusz, Nukleáris Technika Tanszék

helyezés

III. helyezett