Általában nem rágódom, csak időről időre: a vonás- és állapot-rumináció prediktív ereje az érzelmi állapotok intenzitásában
A környezetünkhöz való alkalmazkodás elengedhetetlen részei az érzelmeink és rugalmas szabályzásuk képessége. Ebben a képességben jelentős egyéni különbségek mutatkoznak, és a kutatási gyakorlat is hagyományosan ezek vizsgálatára irányult; azonban bizonyos felvetések szerint a laboratóriumban vagy hagyományos kérdőívekkel mért, vonás-jellegű érzelemszabályozás-mutatók nem feltétlenül egyeznek a való életben, ismételt méréssel megfigyelt érzelemszabályozással. Úgy tűnik, hogy ezek a folyamatok eltérő mértékű variabilitást mutatnak személyek közötti és személyen belüli szinten. Ez felveti a kérdést, hogy amit idáig a pszichológia vonásként megragadható jellemzőnek tartott – például az érzelemszabályozás hatékonyságát, stratégiáit – az valójában nem is tükrözi a mindennapi működést?
Az egyik legtöbbet vizsgált érzelemszabályozási stratégia a rumináció, azaz a negatív érzelmeken és következményeiken való ismételt, passzív rágódás. A vonásszintű rumináció számos kutatás szerint összefüggésben áll a negatív eseményekre adott intenzív érzelmi válasszal, vagyis az érzelmi reaktivitással. Felmerül azonban, hogy a rumináció személyen belüli, időbeli vizsgálatával még pontosabb képet kaphatunk az érzelmi reaktivitásról.
Jelen kutatás célja igazolni, hogy az érzelmi reaktivitás intenzitásában a személyen belüli, állapot-jellegű rumináció nagyobb prediktív erővel bír, mint a személyek közötti, vonás-jellegű rumináció.
Az általam vizsgált minta 247 személy adatait foglalta magába, mely egy 28 napon át tartó élmény-mintavételi eljárással (Experience Sampling Method, ESM) készült vizsgálaton alapul. A résztvevők napi 8 rövid, opcionálisan kitölthető online kérdőívet kaptak, amely felmérte az aktuális hangulatukat, érezelemszabályozásukat, és az őket érő stressz mértékét. Az adatgyűjtés összesen 14 265 megfigyelést eredményezett, amelyeket multilevel modellezés segítségével elemeztem.
Az előzetes eredmények arra engednek következtetni, hogy a ruminációnak mind a vonás-, mind az állapot-jellegű mutatói, valamint az utóbbiak átlaga hasonló prediktív érvényességgel bírnak az érzelmi reaktivitás varianciájában. Ha azonban kizárólag a pillanatnyi negatív érzelmi állapotot vesszük figyelembe (az aktuális észlelt stressztől függetlenül), egyértelműen a rumináció állapot-mutatóinak átlaga bír a legerősebb prediktív érvényességgel a három mutató közül.
Az uralkodó vonás-megközelítést meghaladva a kutatás mélyebb betekintést nyújt az érzelemszabályozás személyen belüli, dinamikus működésébe. Az eredmények továbbá megerősítik annak fontosságát, hogy a pszichológiai jelenségek mérésének klasszikus megközelítését újraértékeljük.
szerző
-
Hann Flóra
Pszichológia mesterszak MA
mesterképzés (MA/MSc), nappali
konzulensek
-
Dr. Polner Bertalan
Egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pszichológiai Intézet (külső) -
Rónai Levente
egyetemi tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem, Pszichológiai Intézet (külső)
