Sérülékenységet jelző kognitív deficitek poszttraumás stressz zavarban (PTSD): hippokampális mechanizmusok
Jelen kutatás során arra kerestük a választ, hogy milyen kognitív mechanizmusok járulnak hozzá a PTSD-szerű tünetek kialakulásához. PTSD-vel diagnosztizált személyek gyakran tapasztalják a traumatikus élmény újraélését, illetve kerülik azokat a jelzőingereket, melyek az eredeti helyzetre emlékeztetik őket. Valójában egy markáns félelmi kondícionálás megy végbe a trauma átélése során, melynek következtében nehezen tudnak az illetők differenciálni a régi/veszélyes és az új/biztonságos kontextus között. Fontos, hogy a traumatikus élményt követően az esetek 80-90%-ban rendeződnek a szorongásos, hangulati és kognitív zavarok, és csak egy sérülékeny populációban (~10-20%) alakul ki PTSD. Ezen sérülékenység legerősebb anatómiai velejárója a csökkent hippokampális térfogat, amit a fent említett félelmi generalizáció kísér. A mögöttes kognitív mechanizmusok mélyebb megértésére egy validált állatmodellt alkalmaztunk, ahol egyszeri kontrollálhatatlan lábsokk sorozat segítségével kiválthatóak hosszantartó PTSD-szerű tünetek laboratóriumi patkányokban. Ebben a modellben a klinikai képhez hasonló bimodális eloszlást találtunk, ahol az egyedek 20%-a hosszantartó félelemformát mutatott (biztonságos környezetben is szignifikánsan többet dermedtek és ez a válasz nem volt kioltható). Érdekes módon a sérülékenynek mutatkozó állatok térbeli tanulása a Morris-féle vízi labirintus tesztben – mely erőteljesen hippokampális működéshez köthető - nem különbözött az ellenálló állatokétól a traumát megelőzően. A trauma másnapján azonban térbeli memóriájuk szignifikánsan romlott, míg az ellenálló populációban nem változott. Az idegrendszeri mechanizmusokat illetően a hippokampusz molekuláris változásait vizsgáltuk immunhisztokémiai festésekkel (interneuronok aktivitására fókuszálva) és génexpressziós vizsgálatokkal (qPCR). Eredményeink szerint a sérülékeny állatok hippokampuszában csökkent neuronális aktivitás figyelhető meg félelmi kioltódás során, valamint több plaszticitáshoz kapcsolható gén expressziója is megváltozik ugyanezen régióban. Összességében eredményeink szerint a félelmi kioltódási deficit alapján azonosíthatók sérülékeny egyedek, melyek a trauma akut fázisában térbeli kognitív deficittel jellemezhetők, mely megváltozott hippokampális hálózati működéssel társul. A fenti magatartási, plaszticitási és aktivitásbeli jellemzők potenciális sérülékenységet jelző markerekként alkalmazhatóak a patogenezis során.
szerző
-
Mihalecz Imola
Pszichológia mesterszak MA
mesterképzés (MA/MSc), nappali
konzulens
-
Dr. Tóth Máté
tudományos főmunkatárs, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (külső)
