Eseménykódolási folyamatok vizsgálata Gilles de la Tourette-szindrómában
A Gilles de la Tourette-szindróma (GTS) egy idegrendszeri fejlődési zavar, amelynek legjellemzőbb viselkedéses tünetei a 18 éves kor előtt megjelenő és legalább 1 évig fennálló különféle motoros és vokális tikkek (Amerikai Pszichiátriai Társaság, 2013). Számos vizsgálat eredménye támasztja alá a GTS-ben fennálló neuroanatómiai és neurofiziológiai eltéréseket, mégsincs jelenleg egy átfogó elméleti keret, ami ezek révén magyarázatot adna a szindróma jellegzetes tüneteinek kialakulására. Egyre több bizonyíték mutat arra, hogy az eseménykódolási elmélet (Hommel, Müsseler, Aschersleben és Prinz, 2001) alkalmas lehet arra, hogy integrálja eddigi tudásunkat a GTS-ről, átfogó magyarázatot nyújtson annak jelenségeire, és azok perceptuális, kognitív és motoros aspektusaira. Az elmélet szerint az észlelt tárgyak sajátosságai tárgyfájlokként, a tárgyhoz kapcsolódó cselekvéstervek cselekvésfájlokként alkotnak egységes mentális reprezentációt, és együtt, összekapcsolódva eseményfájlokként tárolódnak. Az eddig összegyűlt elméleti és empirikus bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy a GTS-ben jellemző tikkek olyan esemény- és cselekvésfájloknak felelnek meg, amelyek túlságosan erős összekapcsolási (binding) folyamatok termékei. Ezt az összefüggést eddig csak felnőtt mintán támasztották alá (Kleimaker és mtsai, 2020). A tünetek életkorhoz köthető változása miatt (Robertson, 2017) kulcskérdés, hogy vajon az eredmények gyerekek mintáján is replikálhatók-e. Jelen fejlődés-neuropszichológiai empirikus tanulmány két kísérlet segítségével vizsgálja, hogy a GTS-t meghatározó tünetek kialakulása magyarázható-e az eseménykódolási elmélet keretein belül. A vizsgálat két szakaszában 8 és 18 év közötti gyerekek oldottak meg választásos reakcióidő-feladatokat. Az első feladatban 28 GTS-sel élő és 28 korban és nemben illesztett tipikusan fejlődő gyerek vett részt. Az eseménykódolási folyamatok vizsgálatához a Colzato, Warrens és Hommel (2006) által kidolgozott S–R feladatot használtuk. A vizsgált változók a feladatban mutatott pontosság- és reakcióidő-értékek voltak. Az eredmények bizonyítékkal szolgáltak a feladat belső validitásáról, azonban nem támasztották egyértelműen azt a feltételezésünket, hogy a GTS-sel élők esetében erősebb az eseményfájlokat létrehozó összekapcsolási folyamat. A második szakaszban a cselekvésfájlokat létrehozó összekapcsolási folyamatokat vizsgáltuk az R–R feladat segítségével (Colzato és mtsai, 2006). Ebben a feladatban 20 GTS-sel élő és 20 korban és nemben illesztett tipikusan fejlődő gyerek vett részt. Az eredmények alapján a feladatban mutatkozó teljesítmény nem különbözött attól függően, hogy a résztvevők a GTS-csoportba, vagy a kontrollcsoportba tartoztak-e. Mindezek alapján a GTS-ben feltételezett rigidebb esemény- és cselekvésfájl-asszociációt nem sikerült igazolni. Az eredményekből kiindulva felmerül a lehetőség, hogy gyerekek esetében nem olyan kifejezett a különbség az eseménykódolási folyamatok erősségében, mint amit felnőtt GTS-sel élő és egészséges személyek között kimutattak (Kleimaker és mtsai, 2020). Ezen kívül az is lehetséges, hogy az eseménykódolási elmélet csak korlátozottan magyarázza a tikkek jelenségét. Ezekkel az eredményekkel és kitekintésekkel jelen kutatás hozzájárult a GTS komplex, a motoros folyamatok zavarán túlmutató természetének megértéséhez.
szerzők
-
Hann Flóra
Pszichológia mesterszak MA
mesterképzés (MA/MSc), nappali -
Sörnyei Dániel Tibor
Pszichológia mesterszak MA
mesterképzés (MA/MSc), nappali
konzulens
-
Dr. Lukács Ágnes
egyetemi docens, Kognitív Tudományi Tanszék