A szorongásos és depresszív vonások komorbid megjelenése egér modellben
A major depresszióval diagnosztizált egyének közel fele szorongásos zavarban is szenved. A jelentős mértékű komorbiditás ellenére a két betegség közti kapcsolat, illetve a depressziós és szorongásos zavarok kialakulásának hátterében álló tényezők kevéssé feltártak. A két zavar megértését célzó preklinikai állatmodellek komoly hátránya az alacsony reprodukálhatóságuk és a klinikai kutatás és diagnosztika számára nehézkes értelmezhetőségük, transzlálhatóságuk. Ezenfelül a depressziós és szorongásos zavarok komorbidizálásának modellezésére jelenleg nincs bevett eljárás.
A depresszió tüneteként megjelenő passzív megküzdést modellező preklinikai tesztek az állat számára elkerülhetetlen, kontrollálhatatlan veszélyhelyzetet teremtve vizsgálják annak passzív, immobilis állapotban töltött idejét. Ilyenek az általunk alkalmazott Kényszerített Úszás-, Farokfelfüggesztés- és Hátrafordítás-tesztek. A szorongás vizsgálatára a preklinikumban leggyakrabban használt tesztek, mint az általunk alkalmazott Sötét-Világos-, Nyílt Tér- és Emelt Keresztpalló-tesztek az egyed számára averzív ingerre adott elkerülő választ mérnek. Rágcsálómodellekben végzett korábbi vizsgálataink rámutattak, hogy az említett szorongástesztek többszöri ismétlésével végzett nagyfelbontású mintavételezési eljárással a tesztek által általánosan mért állapotszorongás helyett a nagyobb transzlációs értékű, stabilabb vonásszorongást mérhetjük. Az általunk karakterizált egyedszintű vonásszorongás képes kondicionált félelmi paradigmában és fokozottan averzív környezetben mutatott magatartást is előre jelezni. Jelen vizsgálat célkitűzése volt a vonásszorongás jellemzésére alkalmazott mintavételi eljárás kiterjesztése a megküzdést mérő tesztekre, majd az így körvonalazott egyedi tulajdonságok vonásszorongással való összefüggéseinek vizsgálatán keresztül komorbid alpopuláció feltérképezése egér modellben. Ezután a természetes populációban megjelenő komorbiditást a Tanult Tehetetlenség tesztben vizsgáltuk, mely egyszerre méri az állatok megküzdését és alakít ki depressziójellegű magatartást a populáció egy erre fogékony hányadában.
Eredményeink alapján a megküzdést mérő tesztek összevonásával létrehozott egyedi megküzdési mutató szignifikánsan korrelál a vonásszorongást jellemző elkerülési mutatóval, tehát a szorongástesztekben erős elkerülést mutató egyedek a megküzdést mérő tesztekben magasabb immobilitást mutatnak. A többször ismételt tesztek eredményeinek összevonásával a komorbiditás, vagyis az elkerülési mutató és megküzdési mutató közti összefüggés mértéke növelhető. Az összevont tesztekből számított komorbiditási mutató képes előre jelezni az egyedek Tanult Tehetetlenség modellben mutatott megküzdését. A Tanult Tehetetlenség teszt előtti viselkedésből számított egyedi komorbiditási mutató képes ezenfelül prediktálni a depressziómodell hatására bekövetkező magatartási változást az utána végzett tesztekben. Az összes általunk alkalmazott tesztkombinációt összevetve látható, hogy csupán a Sötét-Világos- és a Kényszerített Úszás-teszt, illetve ezek kombinációja is jól alkalmazható a komorbid populáció leírására.
Összefoglalásként, az általunk kialakított mintavételi eljárással elsőként karakterizáltunk komorbiditást állatmodellben, melynek megbízhatósága többszörös mintavétellel javítható. A természetes populáció fent kifejtett módon történő vizsgálatával képesek vagyunk egyedszinten prediktálni az állatok viselkedését egy patológiás depressziómodellben.
szerző
-
Pejtsik Diána
Kognitív tanulmányok mesterképzési szak (MSc)
mesterképzés (MA/MSc)
konzulensek
-
Dr. Mikics Éva
tudományos főmunkatárs, kutatócsoport vezető, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (külső) -
Varga Zoltán Kristóf
Tudományos segédmunkatárs, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (külső)
