A hallási képzelet elektrofiziológiai korrelátumainak vizsgálata

A hallási képzelet elektrofiziológiai korrelátumainak vizsgálata

Könczöl Adél

Konzulens: Háden Gábor, MTA TTK KPI Hang-és Beszédészlelés Kutatócsoport

Jelen kutatás célja elképzelt és hallott hangok hangfeldolgozásra való hatásának vizsgálta elektroenkefalográfiás (EEG) módszerek segítségével. Kísérleteinkben zeneileg képzett és zeneileg képzetlen személyek Eseményfüggő Kiváltott Potenciál (EKP) válaszait hasonlítjuk össze hangok hallgatása, illetve elképzelése közben. A normál hangfeldolgozás során megfigyelhető az N1 kiváltott válasz, amit többek között az elképzelés is modulálhat. Van azonban egy másik hullám, mely az N1-gyel ellentétben kizárólag kép vagy hang elképzelése esetén figyelhető meg, ezt késői pozitív komponensnek (Late Positive Component, LPC) nevezzük (Wu és mtsai, 2011). Az N1 és LPC amplitúdóját hasonlítottuk össze hallgatási és képzelési helyzetben a két csoportban.

Kutatásunk három kísérletet foglal magába. Az első kísérletben zenészek (9 fő) és nem zenészek (9 fő) a “roving standard” paradigma (Cowan és mtsai, 1993) alapján hallgattak, majd képzeltek el magas, illetve mély bendzsó hangokat. Mivel az elképzelés és a hallgatás különböző mértékű figyelmi terhelést jelent, ezért ennek lehetséges hatását egy második kontroll kísérlettel ellenőriztük. Ebben kísérletben zeneileg képzetlen személyek vettek részt, akik nem kaptak képzelési instrukciót. A figyelmi terhelést az előző kísérlet ingereivel párhuzamosan adott N-back feladatok segítségével kontrolláltuk - az 1-back feladat (10 fő) kisebb, a 3-back feladat (10 fő) nagyobb figyelmi terhelés jelentett. A harmadik kísérlet is zeneileg képzetlen személyekkel zajlott, ebben az esetben sem volt képzelés instrukció, célunk az volt, hogy megbizonyosodjunk, nem az általános fáradási hatás okozza a két kondíció közti eltérést.

Az első kísérletben a zenészek esetében szignifikáns különbséget találtunk az LPC amplitúdójában a hallgatás és képzelés kondíciók között, főképp a frontális területeken, ebből arra következtetünk, hogy képesek voltak elképzelni a hangokat. A kontroll csoportnál ezzel ellentétben főképp az occipitális lebenynél volt különbség, azaz nem tudták elképzelni a hangokat, a feladatot a vizuális instrukció alapján igyekeztek megoldani. A második kísérletben nem találtunk szignifikáns főhatást az LPC esetén, vagyis a figyelem nem befolyásolja ezt a hullámot. A harmadik kísérletben nem volt fáradási hatás. Az N1 hullám a második kísérlet 1-back, majd 3-back feladatában mutatott szignifikáns különbséget a kondíciók között, vagyis az N1-re hatással lehet a figyelem.

Összességében elmondhatjuk, hogy bár azonos kondícióknál kizárólag a zeneileg képzetteknél mutattuk ki az LPC-t, sajnos a minta méretéből adódóan következtetéseink korlátozott módon adnak okot arra, hogy eredményeinket véglegesnek tekintsük. Azonban nem gondoljuk, hogy zenei képzettség szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk elképzelni egy adott hangot, ezért egy magnetoenkefalográfiás technikával készült kísérlet adatainak feldolgozása is folyamatban van. Ez az eszköz érzékenyebb, illetve ebben a kísérletben nagyobb elemszámmal dolgozhatunk, így ennek eredményeit látva biztosabbak lehetünk következtetéseink valóságtartalmában.

Irodalom:

1. Cowan, N., Winkler, I., Teder, W., & Näätänen, R. (1993). Memory prerequisites of mismatch negativity in the auditory event-related potential (ERP). Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, and Cognition, 19(4), 909-921.

2. Wu, J., Yu, Z., Mai, X., Wei, J., & Luo, Y. (2011). Pitch and loudness information encoded in auditory imagery as revealed by event-related potentials. Psychophysiology, 48(2011), 415-419.

szerző

• 
  Könczöl Adél Éva
  Kognitív tanulmányok mesterképzési szak (MSc)
  mesterképzés (MA/MSc)

konzulens

• 
  Dr. Háden Gábor Péter
  tudományos munkatárs, MTA-TTK Kognitív idegtudományi és pszichológiai intézet (külső)

helyezés