Az ismétlés, a visszajelzés és a késleltetési idő szerepe a tesztelés-alapú tanulás hatékonyságában
A hétköznapok során tapasztalhatjuk, hogy a megjegyezni kívánt információ hosszú távú emlékezeti megtartását jobban elősegíti az, ha teszteljük tudásunkat, mintha csupán újra átolvassuk az anyagot. Ezt a jelenséget hívjuk tesztelési hatásnak.
A hatás robosztussága laboratóriumi körülmények között számtalanszor igazolást nyert. Emellett oktatási környezetben is egyre inkább beigazolódni látszik a szemlélet, mely szerint a tesztelés nem csupán egy ellenőrzési mód, hanem a tanulást elősegítő eszköz is. A kontrollált kutatások célja a hatás pontos megismerése, mely hozzájárulhat annak pedagógiai gyakorlatban való alkalmazásához.
Jelen kutatás célja a tesztelési hatást befolyásoló egyes tényezők szisztematikus vizsgálata, melynek eredményeképpen pontosabb képet kaphatunk arról, hogy a tesztelés, mint tanulást elősegítő eszköz, hogyan alkalmazható a leghatékonyabban. Kutatásunk négy kísérletet foglal magában, melyek ugyanazt az ingeranyagot (szuahéli-magyar szópárok) felhasználva, egyazon populáció tagjain, nagyméretű minta feldolgozásával vizsgálták a kérdéses tényezőket.
Négy kísérletben a következő változókat manipuláltuk: kezdeti tanulási körök száma; kezdeti tanulás után beiktatott szünet; gyakorlási körök száma; válasz helyességéről való visszajelzés; gyakorlási stratégiák - újratanulás és tesztelés - személyen belüli és személyek közötti változóként való meghatározása; valamint a gyakorlási körök és a végső felidézés között eltelt késleltetési idő hossza (5 perc vagy 1 hét). Megvizsgáltunk továbbá egy a tesztelési hatás eddigi irodalmában mellőzött változót is: az előhívás során mutatott helyes válaszok reakcióidejét, mely az információ felidézésébe fektetett erőfeszítés mutatója lehet.
Eredményeink szerint az anyag ismétlésének optimális mennyisége 4 és 6 között van. Továbbá, a kezdeti tanulás után beiktatott késleltetés, valamint a visszajelzés szintén növeli a tanulás hatékonyságát. Végül, egyik legfontosabb eredményünk, hogy a tesztelési hatás a reakcióidő csökkenésében is megmutatkozik. Némely esetben a válaszok csökkent reakcióidejében akkor is látható a tesztelt elemek előnye, amikor a felidézési teljesítményben (helyes válaszok aránya) nincs eltérés az újratanult és újratesztelt elemek között.
Összefoglalva, rámutattunk, hogy egyes faktorok változtatásával hogyan javítható a tesztelés-alapú tanulás hatékonysága, valamint bevezettünk egy új mutatót (reakcióidő), ami által szintén mérhető a tesztelés, mint tanulási stratégia előnye.
szerzők
-
Bencze Dorottya Franciska
Kognitív tanulmányok mesterképzési szak (MSc)
mesterképzés (MA/MSc) -
Marián Miklós
Pszichológia mesterszak MA
mesterképzés (MA/MSc), nappali
konzulens
-
Szőllősi Ágnes
tudományos segédmunkatárs, Kognitív Tudományi Tanszék