Kognitív szekvenciatanulás, illetve annak összefüggései a mediotemporalis lebeny szerkezetével szkizofréniában
Elméleti háttér: A kognitív károsodás a szkizofrénia leginkább tartós vonása, amely szoros összefüggésben áll a funkcionális kimenetellel, éppen ezért az elmúlt években a klinikai kutatások középpontjába került. A deficit jellege, illetve kapcsolata az agyi szerkezeti eltérésekkel azonban még nem tisztázott teljes mértékben. Jelen vizsgálatunkban a procedurális és a kontextusfüggő tanulási folyamatokat vizsgáltuk szkizofrén páciensek esetében, illetve azok kapcsolatát a hippocampus és az entorhinalis kéreg térfogatával, egy állatkísérletes modell alapján kifejlesztett asszociációs teszttel.
Módszerek: Vizsgálatunk első részében 31, klinikailag kompenzált szkizofrén páciens és 26, nemben, korban és iskolázottságban megfelelő egészséges kontrollszemély vett részt. A procedurális és a kontextusfüggő tanulási folyamatokat a „Kilroy” számítógépes teszt felhasználásával vizsgáltuk, amelynek során egy animált karaktert kellett négy szobából kivezetni. Minden szobában három különböző színű ajtó volt, amelyekből csak egy volt nyitva. A nyitott ajtót kellett megtanulni próba-válasz asszociációk útján. A vizsgálat második részében 22 szkizofrén páciens, valamint 22, nemben, korban és iskolázottsági fokban illesztett kontroll személy vett részt. Az agyi struktúrák volumetriás mérésénél Philips Achieva 3T MRI-t használtunk. Az adatokat FreeSurfer szoftverrel értékeltük.
Eredmények: 1. vizsgálat: A „Kilroy”-teszt egyes alrészein (gyakorlási, illetve próba fázis) a szkizofrén betegek szignifikánsan több hibát produkáltak, mint a hozzájuk illesztett kontroll személyek. 2. vizsgálat: A „Kilroy” feladat procedurális fázisában kizárólag a harmadik asszociatív lépésnél mutattak szignifikánsan több hibát a betegek. A kontextusfüggő fázisban jelentős károsodás volt megfigyelhető. A hippocampus térfogata negatív korrelációt mutatott a kontextusfüggő fázis hibáival, míg az entorhinalis kéreg esetében ilyen összefüggés nem volt. A hippocampus esetében szignifikáns volumencsökkenés volt tapasztalható a szkizofrén betegeknél, míg az entorhinális kéreg és a neocortex nem mutatott hasonló eltérést.
Következtetés: A viselkedésfiziológiai alapon tervezett tesztek alkalmasak a klinikai kognitív deficit kimutatására szkizofréniában. A kontextusfüggő asszociatív tanulás zavara továbbá specifikus összefüggést mutat a hippocampus térfogatával szkizofréniában, amely összhangban van az állatkísérletes fiziológiai modellekkel. Mindez felveti a klasszikus neuropszichológiai vizsgálóeljárosok kiegészítését, amely hozzájárulhat a megfelelő klinikai kezelés kialakításához, valamint a terápiás folyamat monitorozásához.
szerző
-
Gyüre Tamás
pszichológia (Kognitív pszichológia szakirány)
mesterszak
konzulensek
-
Dr. Kéri Szabolcs
egyetemi tanár, Atomfizika Tanszék -
-
Dr. Kelemen Oguz
osztályvezető főorvos, Atomfizika Tanszék
