Az életkor alvás alatti szívritmus mutatókra gyakorolt hatása kutyák (Canis familiaris) esetében. Egy módszertani vizsgálat
A kutya (Canis familiaris) tökéletes modellnek tűnik számos humán-analóg kognitív folyamat vizsgálatára, mivel a domesztikáció során hasonló evolúciós hatások érték, mint az embert. Továbbá, mivel természetes környezetében éli meg az öregkort, így megfigyelhetőek rajta az emberéhez nagyon hasonló öregedés jelei és számos ezzel járó kognitív és fiziológiai elváltozás. Munkám során családi kutyákon (n=12) vizsgáltam, hogy különböző alvás közbeni szívritmus mutatók miként változnak az életkor előrehaladtával. Eredményeim igazolták, hogy a szívritmus variancia mutatók szignifikánsan különböznek az ébrenlét, és a különböző alvásstádiumok alatt. Megállapítottam továbbá, hogy az 5 perces mintavételi idő leginkább megfelelő az ilyen jellegű vizsgálatokra, szemben a korábban használt rövidebb (1 perces) mintavételi idővel. Illetve eredményeim alapján elmondható, hogy az egyes alvásfázisokat legjobban a fázis elejéről mintavételezett adat jellemzi (szemben a leghosszabb alvásfázis szakasszal). Az életkorra vonatkozó kérdéseim kapcsán azt találtam, hogy az egyik mutató (RR50count) jó előrejelzője lehet a szívritmus variancia csökkenésének az öregedés során. Összességében elmondható, hogy a korábban még nem vizsgált alvás alatti szívritmus mutatók potenciálisan jó kiegészítő mérőszámként használhatóak a széles körben alkalmazott kutya öregedés modell esetében.
