Robot-asszisztált rádiófrekvenciás abláció során létrejött léziók vizsgálata
A pitvarfibrilláció az egyik leggyakoribb ritmuszavar. Egyik kezelési módja a pitvarfibrilláció rádiófrekvenciás katéterablációja, ekkor a pulmonális vénák szájadékát elektromosan izolálják a bal pitvar többi részétől. Close protokoll szerint egy léziókból álló sorozatot hozunk létre. Ahhoz, hogy eredményes legyen a beavatkozás az elkészült lézióknál figyelni kell, hogy permanens szövetelhalás lépjen fel (legalább 50 ºC-ra kell melegíteni a szövetet).
A transzkatéteres rádiófrekvenciás abláció történhet "pontról pontra" vagy vonal húzásával, mi az előbbi típust választottuk. Méréseinket ex vivo sertésszíveken végeztük, a létrehozott léziók méreteit vizsgáltuk a hőmérséklet és a teljesítmény függvényében az idő változtatásával.
A beavatkozás sikerességét nagyban befolyásolja, hogy ablálás során mennyire egyenletes az energiaközlés. A mérés pontosságának növelése érdekében a kontakterőt egy állandó értéken kell tartani az összes mérési pontnál. Ennek megoldására egy rugós elven működő kontakterő határolót készítettünk, amely segítségével 30±10 grammra tudjuk az elektróda és a szív közötti erőt beállítani. Az ablálást egy robotkarral végeztük, ezáltal is lecsökkentve az emberi eredetű, például kéz remegéséből származó pontatlanságot.
Egyik legfőbb célunk, hogy a valódi műtéti eljárást minél jobban lemodellezzük és ennek segítségével valósághoz hű eredményeket kapjunk.
Célunk továbbá meghatározni, hogy a rövidebb ideig tartó nagyobb energiával és a hosszabb ideig tartó kisebb energiával való ablálás közül mely eljárás során keletkezik tartósabb lézió, ami a műtét sikerességében kulcsfontosságú.
szerzők
-
Damenija Givi
Egyéb hazai egyetem -
Inczeffy Pálma Emese
Gépészmérnöki alapszak (BSc)
alapképzés (BA/BSc)
konzulensek
-
Dr. Haidegger Tamás
docens, Irányítástechnika és Informatika Tanszék -
-
Marton Hilda Zsanett
kutatási és tudományos referens, Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet (külső)
