Riemann-tér a CIE 1976 színrendszerben
A rendkívül dinamikusan fejlődő digitális képmegjelenítők és kijelzők világában egyre inkább szükségessé válik a különböző képalkotó technológiák összehangolása. Az utóbbi időben már elvárt, hogy a felhasználó sötétben, napfényben vagy a kifejezőre többféle szögben rátekintve is ugyanazt a képet lássa az okostelefonján vagy táblagépén, amit a gyártó láttatni kíván.
Ezt alapul véve a felhasználók szempontjából célszerű optimalizálni a kijelzőket, vagyis kézenfekvőnek látszik az emberi érzékelés alapul vétele. Ezért szükséges olyan kutatásokat végezni, amelyek ennek feltérképezését segítik elő.
A dolgozatban bemutatott munka célja a CIE 1976 színrendszer egyenletességének vizsgálata, valamint a Cambridge Colour Test (CCT) ismételhetőségi, megbízhatósági vizsgálata volt. A vizsgálat során épszínlátó megfigyelők színdiszkriminációs képességének alsó határát, vagyis a legkisebb észlelhető küszöbértékeket kerestük. A méréseket a CCT ellipse és trivector teszt moduljával végeztük.
Elsőként Helmholtz tett kísérletet ezen színtér mint Riemann-tér ívelemének, így metrikus alaptenzorának meghatározására, hogy a színes látást leírja. Az ívelemek - a Riemann-térként vizsgált színtérben - az észlelhető színkülönbségek, az úgynevezett színvektorok segítségével kerültek definiálásra.
A CIE 1976 színrendszert vizsgálva, egy adott referencia színpont és környezetében az emberi színdiszkriminációs képességgel kapcsolatosan méréseket végezve adódott egy hely- (referenciapont) és irányfüggő legkisebb észlelhető küszöbérték. A mérési eredményekből sikerült meghatározni a színtér modelljeként szolgáló Riemann-tér metrikus alaptenzorának komponenseit.
