A betonkenu újszerű konstruálási módjai
A Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék csapatának tagjaiként részt vettünk a IV. Magyar Mapei Betonkenu kupára készült hajó tervezésében és építésében. A dolgozatunk fő témája a kenu anyagának és zsaluzatának fejlesztése. A tavalyi betonkenu egy lehetséges fejlesztési irányát vizsgáljuk meg: a ponyvazsalu alkalmazását, ennek anyagösszetételre gyakorolt hatásával egyetemben. Először röviden ismertetjük a betonkenu verseny szabályait, a kenuhoz használt anyag, a ferrocement tulajdonságait - elsősorban a kutatásunk szempontjából releváns követelményeket, jellegzetességeket kiemelve, illetve az eddig elért helyezéseket, illetve a korábbi évek tapasztalatait ismertetjük.
Az idei kenu súly/hossz aránya a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedő volt, a hajó alakjának választott forma is jól működött, ezért a fejlesztési lehetőségeket a technológiában (zsalu), illetve ehhez kapcsolódóan az anyagösszetétel optimalizálásában látjuk. Kísérleteink során vizsgáljuk, hogy a keverék mennyiben kompatibilis a ponyvazsalus technológiával, illetve javaslatot adunk a módosításra.
A korábbi évek versenyeire építettünk már kenukat mind külső, mind belső zsaluzattal. Jelen kutatásban azt vizsgáljuk, hogy lehetséges-e a tavalyi geometria megvalósítása ponyvazsaluval. Saját kísérleti eredményeink alapvetően két koncepció mentén születtek: az egyik ‘hagyományos’, lógatott, külső oldali ponyvazsalu, a másik viszont a zsaluzat teljes elhagyásával, az erősítő szövet, mint önhordó zsaluzat felhasználásával számol. (A zsalu elhagyása rengeteg időt spórol majd a jövő évi csapatnak a kivitelezésben.) A zsaluzat formájának kialakításában, a szabásminta elkészítésében Hegyi Dezső végeselem alapú programjára támaszkodunk.
A technológia és az anyagösszetétel viszonyát a kenu egy részletének 1:1-es léptékű modelljén elemeztük, vizsgálva a bedolgozhatóságot és az üvegfátyolszövet anyagát (pl. lyukméret és a beton tapadásának kapcsolata). A másik kísérletünkben az idén megépített hajó kicsinyített mását készítettük el, 1:5 léptékben a geometria és technológia kompatibilitását próbára téve. Előbbi esetén az alaktartás-feszítés megoldása, utóbbi esetén az önsúllyal terhelt alak ‘előrejelzése’ formai módosulások jelentenek kihívást.
A végén értékeljük, hogy mennyivel lett jobb ez a zsaluzási módszer, mint az eddigiek. Szempontjaink: a felület simasága a gyorsaság szempontjából, az anyag állaga, szilárdulása, kezelhetősége, bedolgozhatósága, annak maximális ideje és nem utolsó sorban az építés anyagi vonzata.
szerzők
-
Sípos Éva
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Hadik Petra
Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
alapképzés (BA/BSc)
konzulensek
-
Dr. Sajtos István
egyetemi docens, Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék -
