Emlék-Jel
Emlék-Jel
Hogyan lehet bemutatni két teljesen eltérő eredeti téri megjelenésű történelmi emléket? Hogyan lehet megjeleníteni ezeknek a funkcionális hasonlóságait? Hogyan lehet idecsalogatni embereket, majd megmutatni nekik a világháborús, illetve római védműveket?
Véleményem szerint sem a római kori őrtornyokat, sem a világháborús lövészárkot nem szabad visszaállítani, hiszen az eltelt idő lenyomata ugyan olyan értékes és érdekes, mint az emlékek maradványai. Amivel bemutatásra kerülnek sokkal inkább megjelölésként, utalásként, útmutatásként és információként kell előjönnie a tájban.
A terv nem csak a Tompa-tetőn fellelhető emlékek bemutatására kínál lehetőséget, hanem akár máshol is alkalmazható. Az elemek jellegükben, nem idézik sem a római, sem a világháborús emlékeket, ugyanakkor funkciójában ötvözi a túristaútvonalak mellett elhelyezett útjelölő elemeket téri megformáltsággal, valamint a jelenkor által kínált számítástechnikai megoldásokat, okostelefonokon használt helyspecifikus információszolgáltatásokkal esetleg alkalmazás formájában. Az útmutató elemek a túristáknak kijelölt utak mellett kerülnének látszólag elszórva, amik elvezetnek az emlékekhez, felhívják azokra a figyelmet sűrűsödéssel, ami mellett az egyszerű túrázó lehet hogy elmenne, anélkül hogy meglátogatná azokat.
A módszer, amit kínál a koncepció egy olyan platform, amiben egyszerre található meg az egyszerű téri megjelenés, építészeti-tájépítészeti szempontból elegáns tágyszerű, kisméretű tömegekként, ugyanakkor az elemeknek megformáltságában és anyaghasználatában igazodnak a számítástechnológiai oldal által támasztott igényekhez. Az alkalmazás használatával lehetőség nyílna többféle információ-, illetve élményszolgáltatásra, amik az alkalmazás módosításával úgy tudnak változni időben is, hogy a tájban elhelyezett jelölések egyáltalán nem módousulnak.
szerző
-
Incze Ádám
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
