Regisztráció és bejelentkezés

Érték(újra)teremtés - Kolostorok újrahasznosítása és továbbélése kortárs építészeti beavatkozások segítségével

Az európai keresztény szakrális építészet egyik legjellegzetesebb épülettípusa a kolostor. A szimbolikusan és tömegformálás szempontjából is középpontban álló kerengő köré szervezett épületszárnyak és a templom együttese évszázadokig a szerzetesi élet helyszíne volt. A különböző rendek szabályzatai saját jegyekkel ruházták fel kolostoraik építészetét, de az alapformától nem távolodtak el.

A történelem változásai folyamatosan próbák elé állították ezeket az intézményeket. A katolikus egyház hatalmi pozíciójának ingadozásával párhuzamosan alakult a kolostorok sorsa is. A XX. század végére, a politikai változások, a vallásosság és az egyházi tulajdonok átalakulása révén Európában a legtöbb kolostor szerzetesei nélkül, funkciójától megfosztva állt. A jelentős épületállomány hasznosítása a közelmúltban vált fontossá, és azóta is aktuális téma.

Bár egyes épületeket megújuló, friss szerzetesrendek vettek birtokukba, a funkcióbeli folyamatosság ellenére fennáll a korszerűsítés igénye, mint építészeti feladat. A dolgozat bemutat olyan példákat, melyek megoldást keresnek ezeknek a történeti épületeknek a lehetséges továbbélésére. Az utóbbi 10-20 évben született építészeti beavatkozások szemléjén keresztül elemzi a kolostorokba adaptálható funkciókat. Az épületek vizsgálata elsősorban az átalakítás és az egykori rendház épületének egymás közötti viszonyára alapoz. A vizsgálat során kialakult építészeti kritika alapjai a kolostorok szellemi örökségének és formai karakterének megtartásának kérdései voltak.

csatolmány

szerző

  • Varga Bianka
    építészmérnök
    nappali

konzulens

  • Dr. Vukoszávlyev Zorán
    egyetemi docens, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék

helyezés

Jutalom