Rejtett irányok
Mezőhegyes történeti épületei közé tartoznak a helyiek által bolondtornyoknak nevezett zabszárító silók, melyek mára elavultak, romos állapotban, felújításra várva találhatók a település legkülönfélébb részein. Mára csak hét darab maradt meg, melyek közül kettőt víztoronyként használnak, a többi pedig hasznosítatlanul áll. A település őrzi a történelem egy darabját, számos más épület mellett a tornyok is az országos műemléki jegyzékbe tartoznak. A mezőgazdasági termelési technológia változása miatt mára elavultnak számító tornyok eredeti állapotba való visszaállítása bár a történeti érték megőrzését jelenti, azonban ennél sokkal több lehetőség rejlik bennük.
A síkságon található tornyok lehetőséget biztosítanak a környék feltérképezésére, új szemszögből való megismerésére. Megjelenésükkel finoman igazodnak a környezethez, de mégis hangsúlyos elemként mutatkoznak meg, ezzel a táj meghatározó iránypontjait képezik. Épp ezért fontos a hasznosításuk, hogy a hely kiemelt pontjaiként könnyen megtalálhatóak legyenek a környéket nem ismerők számára. A nagy távolságok, illetve a táji és épített elemek miatt nem alakul ki vizuális kapcsolat magasságuk ellenére sem.
A történeti érték miatt azonban fontos számunkra a tervezés folyamán a tornyok között lévő szellemi kapcsolat erősítése, ezzel a meglévő sík rendszer felett egy új értelmezési réteg megteremtése, mely eredménye a vizuális kapcsolat létrejötte. A különböző helyzetekre reagálva, azoknak megfelelő beavatkozásokkal képzeljük el a tornyok állapotának megóvását, helyreállításukat, kiegészítésüket kortárs építészeti eszközökkel. Ezzel változatos funkciók és helyzetek jönnek létre, melyek egyaránt szolgálják a helyiek és idelátogatók igényeit is. Az így kialakított elemek egységes rendszerbe foglalják az iránypontokat, ezzel meghatározva térbeli helyzetük, megteremtve az értelmezéshez szükséges kapcsolatot. A tornyok a környéket alakító sugaras utak közelében helyezkednek el, így a rendszerbe illesztett összekötő utakkal könnyen körbejárhatók, ezzel erősítve a köztük és környezetük közt lévő kapcsolatot.
A tervezés előképei közül, a tornyok síkságon való megjelenésének különös helyzetét jelképezi számunkra Juhász Ákos és Eke Dániel Corn-walk projektje. A táj új nézőpontba helyezéséhez apró beavatkozás is elég nagy a hatás eléréséhez. Mezőhegyesen a silók adottak, így finom beavatkozással is megerősíthetők a meglévő építészeti értékek és újak hozhatók létre.
szerzők
-
Novák Sándor
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Bakó Bettina
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
