Történeti építészet a XXI. században

A látszólag önellentmondásos elnevezés voltaképpen egy nagyon izgalmas, itthon kevéssé tárgyalt témát jelöl. Az építészettörténetet megismerve ugyanis látható, mennyire meghatározta az ókori építőművészet európai építészetünk későbbi alakulását. A XIX.-XX. század fordulójáig ez az építési hagyomány – különböző relevanciával és különböző megítéléssel – folytonosnak tekinthető. Ám amint elkezdtem felfedezni, megismerni napjaink kortárs építészetét, eddigi tanulmányaim függvényében felmerült bennem a kérdés, hogy vajon épülnek-e ma is hasonló forma- és részletképzéssel, a klasszikus arányok és konstruálás rendje alapján ezen elveket újraértelmező, de kortárs épületek.

A kérdéskör vizsgálatához az egész építészettörténet áttekintését veszem dolgozatom alapjául abból a nézőpontból, hogy korábbi művészettörténeti korokban hogyan viszonyultak kortársak ahhoz a hagyatékhoz, amelyet ők kaptak elődeiktől igazodási pontként saját stílusuk megteremtéséhez. Ezeket az összefüggéseket feltárva vizsgálhatjuk majd a jelen kortárs példáinak kritikai értékelése során azt, hogy hogyan is viszonyulunk mi a XXI. században építészeti örökségünkhöz.

szerző

• 
  Simoncsics Dániel
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Mezős Tamás
  egyetemi tanár, (külső)