Sepsiszéki református templomok téralakítása a XVI-XIX. században
Kevésbé ismert és kutatott történeti tájaink egyike Sepsiszék, mely Háromszék vármegye részeként délkeleti határőrvidékeink egyike volt. Ennél azonban meglepőbb tény, hogy e terület és szűkebb környezete ad otthont Európa legkeletibb protestáns közösségeinek. A reformációt követő első században e távoli vidék lakói szinte kizárólagosan áttértek az új hitre, köztük legnagyobb számban a kálvinizmus talált követőkre. Ekkor vette kezdetét az a folyamat, mely során a középkori katolikus templom átalakult, majd megszülettek az első reformált szellemben épített templomok.
A különleges földrajzi, társadalmi és kulturális közeg miatt Sepsiszéken minden feltétel adott volt ahhoz, hogy jellegzetes fejlődési irányt vehessen a protestáns liturgikus téralakítás. Ennek bizonyítása céljából e terület 32 református templomát kerestem fel a nyár folyamán, hisz az építészettörténeti kutatás leghitelesebb forrása maga az épület.
Célomul tűztem ki, hogy a templomok felmérése, fotódokumentációja, valamint a rendelkezésemre álló források és kutatókkal, lelkészekkel folytatott személyes beszélgetések alapján elkészítem e földrajzilag is összefüggő terület történeti református templomainak építészettörténeti vázlatát, különös tekintettel a református liturgikus tér formálásának és berendezésének mindenkori problémájára.
E templomok, hosszú életük alatt, nem csak régi értékek őrzőivé váltak, értek ez alatt a tárgyilagos emlékektől kezdve a templomi térhasználat hagyományain keresztül számtalan momentumot, hanem konzerválták is a református liturgikus tér több száz éven át zajló lokális fejlődésének fontosabb állomásait.
szerző
-
Danielisz Dóra
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
