Regisztráció és bejelentkezés

Újraértelmezett „kockaház" - Meglévő vidéki lakóépület ökologikus szemléletű rehabilitációja és klimatizálása passzív eszközökkel

A hazai lakóépület-állomány erkölcsi és műszaki szempontból is rehabilitációra szorul. Ezek az épületek természetesen munka, pénz és nyersanyag befektetésével készültek, tehát gazdasági értékkel rendelkeznek. Az egyre inkább előtérbe kerülő fenntarthatóságot és ezen belül a takarékoskodást szem előtt tartva, folyamatos pusztulásuk és elavulásuk miatt sürgető a kérdés, hogy mit is kezdhetnénk velük, mielőtt teljesen használhatatlanná válnak.

A megoldás során célravezető lehet a tudatos építészeti gondolkodás. Napjaink égető problémáira - klímaváltozás, energiaválság stb. - reagál az ökologikus építészet, amely figyelembe veszi az adott terület, éghajlat és társadalom jellegzetességeit, ezzel igyekszik csökkenteni az energiafelhasználást és a környezeti terhelést és nem utolsósorban kerüli az emberi egészségre ártalmas anyagok használatát. A jelenkor gondjainak érzékeny megközelítése számos eszközt ad a kezünkbe, amely segíthet a meglévő épületek újragondolásában.

„... a napsugárzás, a szél, a hő az új építészet anyagai, amelyekkel ugyanolyan gondosan kell bánni, mint az acéllal vagy a betonnal.” (M. Papadopoulos)

A mi választásunk az egyik ikonikus épülettípusra, a ‘60-as években elterjedt “Kádár-kockára” esett, hiszen majdhogynem minden településen megtalálható hazánkban. Azért is figyelemre méltó ez a típus, mert a nagyvárosban dolgozó fiatal családok szívesen költöznek ki efféle kockaházakba az agglomerációs kistelepüléseken. Dolgozatunkban ismertetjük a “Kádár-kockák” azonos szemléletű lehetséges megoldásait. Ennek a programnak a megfogalmazásában fontos számunkra, hogy egészség- és környezettudatos anyagokat és szerkezetek alkalmazzunk, illetve az épületek „működése” megfeleljen az ökológikus szemléletű gondolkodásnak (ügyelve levegő- és energiaháztartásra).

Ezek után egy konkrét épület rehabilitációs jellegű áttervezésének segítségével esettanulmányként mutatjuk be a passzív erőforrás-hasznosítás szemléletének érvényesíthetőségét. A tervezés során igyekszünk a helyi munkaerő képességeihez mérten lehetőleg a közelben előállított anyagokat alkalmazni illetve a bontott anyagokat újra felhasználni. Az átalakításra szánt pénzösszeg függvényében különböző fokozatokat mutatunk be. Ennek legfelső szintje a generációs lakás, amely a közösségi élet újraélesztésének szándékát is magában hordozza. Az esettanulmányban ezzel foglalkozunk részletesebben. Használjuk a szoláris nyereséget, dinamikus szimulációval igazoljuk, hogy a megfelelő belső légállapot passzív eszközökkel is megoldható. Mindezt kiterjedt szakirodalmi gyűjtés előzte meg, melyek tapasztalatait használjuk a természetes szellőzés és klimatizálás módszereinél, a komfortjellemzők meghatározásánál.

Úgy gondoljuk, hogy egy konkrét épület választásával jól érzékelhetővé válik, milyen lehetőségek rejlenek a meglévő épületállomány újragondolásában, és segítséget nyújthat az eljövendő rehabilitációk során.

szerzők

  • Fodor Zita
    Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
    egységes, osztatlan képzés
  • Somogyi Adrienn
    Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
    egységes, osztatlan képzés

konzulensek

  • Dr. Lányi Erzsébet
    oktató, egyetemi docens, Épületszerkezettani Tanszék
  • Szikra Csaba
    , Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszék

helyezés

Nem ért el helyezést