Játszóterek akadálymentesítése és egyetemes tervezése látássérült gyermekek integrálására
Az 1997. évi LXXVIII., az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény 2.§-a alapján az épített környezet akkor akadálymentes, „ha annak kényelmes, biztonságos és önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy ember csoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük.”
Tanulmányunkban a vak és gyengénlátó gyermekekre fókuszálva a közterületi játszótereket kívánjuk részletesen megvizsgálni az egyenlő esélyű hozzáférés, valamint a pozitív csoportközi viszony kialakításának szellemében.
A kontaktuselmélet értelmében a csoportközi érintkezés képes csökkenteni a csoportközi előítéletet, így egy integrált játszótér hozzásegítené a látó gyermekeket prekoncepcióik felülírásához. A társas kategorizáció elmélete szerint az empátia és a proszociális viselkedések megjelenése a pszichológiai távolság csökkenését eredményezhetik.
A mélyebb adatok és biztosabb eredmény érdekében átfogó kutatást végeznénk, melyhez módszertanilag a leghatékonyabb megoldásnak a háromszögelést találtuk. Ennek érdekében kvantitatív és kvalitatív módszerrel is megvizsgáljuk a kérdést. Kutatásunkat két szakaszra osztjuk. Az első fázisban szakértői interjúkat készítünk, azt követően látó, vak, illetve gyengénlátó óvodáskorú gyermekek szüleivel veszünk fel kérdőívet, majd külön csoportos interjút készítünk velük.
Az explorációs szakasz részeként előzetes viselkedés megfigyeléseket végzünk a látó, illetve a látássérült gyermekeknek készült játszótereken is 2013 nyarán és őszén. Ezt követően 2014 tavaszán végrehajtjuk a viselkedés megfigyelést úgy, hogy a látó gyermekeket kiemeljük megszokott környezetükből, és megfigyeljük őket a vak gyermekek játszóterén vak társaik jelenlétében.
szerzők
-
Sulyok Richárd
urbanista építészmérnök
nappali -
Lendvai Lilla
urbanista építészmérnök
nappali
