„Szocreál” lakótelepek a XXI. században
A II. világháború utáni Magyarországon – csak úgy, mint a többi érintett országban - elsődleges célkitűzésként jelent meg a lakáshiány megoldása, melynek eredményeképp számos lakótelep és egyedi lakóház épült. E folyamat rövid ideig egybeesett a modernizmus tagadásaként mesterségesen létrehozott, követendő stílusként életre hívott magyar szocialista realizmussal (Prakfalvi Endre, 2010), mely ugyan alig öt évig tartott, mégis meghatározónak számít.
Az ekkor tervezett lakóépületeknek nemcsak a sztálini üzenet („tartalmában szocialista, formájában nemzeti”) stilisztikai elvárásainak kellett megfelelnie; számos hivatalos álláspont született arról is, hogy mik lehetnek a kor és az új társadalmi rend emberének lakószükségletei, funkcionális elvárásai (Keller Márkus, 2017). A tervezőknek a jellemzően keretes és/vagy meanderes beépítésű, zöldterületekben gazdag lakótelepek tervezése során ezen elveket is figyelembe kellett venniük
.Az elmúlt évtizedekben építészeti és szociológiai kutatások is folytak a korszakkal és a témával kapcsolatban (Körner Zsuzsa, 2006; Bonta János, 2008), azonban igen kevés információval rendelkezünk arról, hogy napjainkban miként működnek ezek a lakótelepek és milyen a megítélésük.
TDK-dolgozatomban annak szeretnék utánajárni, hogyan, mennyire használja lakóközössége a szocreál elvek alapján épített, sok szempontban jó városi környezeti minőséget biztosító lakótelepek nyújtotta lehetőségeket, hogyan vélekednek a lakókörnyezetről, amiben élnek. A fenti kérdésekre a válaszokat helyiek bevonásával, kérdőíveken és személyes riportok készítésén keresztül igyekszem megtalálni. A vizsgálat során elsősorban a budapesti Kerepesi úttal és Nagy Lajos Király úttal mint az egyik legnagyobb kiterjedésű, és legismertebb szocialista realista épületegyütessel, valamint közvetlen környékükkel fogok foglalkozni.
szerző
-
Böröndy Júlia
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
