Háztól városig - A camdeni szociális lakásépítés

Neave Brown 2018-ban, mindössze három hónappal a halála előtt elnyerte az építész szakma egyik legrangosabb elismerését, a Brit Építészek Királyi Intézetének (RIBA) Arany Medálját. Díjazása sokaknak meglepetés volt, de talán senki nem lepődött meg rajta jobban, mint ő maga. 87 éves volt ekkor és már több mint 15 éve felhagyott az építészettel. Azokért a szociális telepekért jutalmazták, melyeket évtizedekkel korábban, a londoni Camdenben tervezett. Én is ekkor, mintegy két éve találkoztam először Neve Brown nevével és rajta keresztül jutottam el dolgozatom témájához is.

Az 1960-80-as évek camdeni szociális telepeit az elmúlt évszázad legfontosabb lakhatási projektjeiként tartják számon. A mögöttük rejlő szociális elkötelezettség és gondolkodás évtizedekkel megelőzte korát és amellett, hogy a modern építészet kimagasló példáit eredményezte, a 21. század lakhatási problémáinak fényében a ma építészeinek is sok tanulsággal szolgálhat. Neave Brown és más a korban Camdenben dolgozó építészek munkái az alacsony, sűrű beépítés legelső alkalmazásai közé tartoznak és mint ilyenek, a korban nemzetközileg jelentkező anti-szuburbánus lakóháztelepítés jeles képviselői és az egyetemes építészettörténet mérföldkövei.

Dolgozatomban szeretném bemutatni az 60-80-as évek camdeni önkormányzati szociális lakásépítésének legfontosabb jellemzőit, Neave Brown, Tábori Péter, Gordon Benson és Alan Forsyth munkásságán keresztül. Természetesen a téma értelmezéséhez elengedhetetlen a szűkebb és tágabb történeti-politikai kontextus, illetve a tervek mögött megbúvó teoretikus háttér ismertetése is. Mindemellett megkísérelném a megszerezett ismeretek és tanulságok aktualizálását.

Munkám kizárólag idegen nyelvű források (könyvek, interjúk, riportok, újságcikkek) tanulmányozására korlátozódik, mivel a téma a magyar szakirodalomban feldolgozatlan. Szeptember végén Londonba is ellátogatok, hogy végre saját szememmel is láthassam Neave Brown és társainak épületeit. Az Alexandra Road Estate hosszan elnyúló, vörös téglával burkolt főutcáját, a Dunboyne Road Estate zöld függőkertjeit, a Branch Hill Estate festői teraszait és még sorolhatnám.

Nem akarom tagadni, megával ragadtak ezek az épületek és magával ragadott a mögöttük álló építészek gondolkodásmódja és elkötelezettsége. Bízom benne, hogy TDK dolgozatom révén másokkal is megoszthatom lelkesedésemet és remélem, hogy hozzájárulhatok ahhoz, hogy a modern építészet ezen apró, de annál fontosabb szegletét itthon is minél többen megismerhessék.

szerző

• 
  Winkler Márk Gergely
  Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
  alapképzés (BA/BSc)

konzulens

• 
  Pazár Béla
  egyetemi adjunktus, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék