Geováros
A Geováros nem egy valódi funkcionális város, hanem egy szellemi tartalmakat is hordozó gesztus.
A mű szerkezete, „alaprajza” sötét és világos geometriai formákból áll össze. A szabályosan váltakozó elemek összessége egy absztrakt mandala. A Távol-Keleten elsősorban Tibetben és Indiában használták a hinduizmus és a buddhizmus követői, de az amerikai kontinens számos indián kultúrájában megtaláljuk a mandalakészítés művészetét. Lényege abban áll, hogy egy kör vagy egy négyzet alakú mandalát készítenek, amelyben a középpontból indulnak ki és számos, igen változatos geometriai formát szőnek bele. A formák energiát kapcsolhatnak ki az univerzumból. feltöltődhetünk tőle, a készítése egy meditációs gyakorlat. Egy mandalának négy úgynevezett kapuja van, amely a négyességet reprezentálja úgy, hogy mindegyik a középpont felé vezet. A középpont felé, amely maga a „végtelen űr”, a Teremtő. Ugyanakkor ne tévesszük szem elől, hogy a mandala egy labirintushoz hasonló képződmény. Nem könnyű rajta kiigazodni, mert amit képvisel és másol – az ember, a természet és Isten – szintén nem egyszerűen érthető meg.
A Geováros egyfajta mandalákban is meglévő rend térbefordítása, architektonikus összefüggésben való bemutatása.
A fehér formák térbe kihúzása először csak a síkból felfelé, majd lefelé is fejlődött. Ez azt jelenti, hogy az egyes négyzetekből, háromszögekből - hasábok lettek. Ezek különböző magasságúak; csak élben, vertikálisan elcsúsztatva találkoznak. A fekete hasábok lyukakat képeznek, így egy izgalmas kristálystruktúra keletkezett. A térbeli kiterjedés rengeteg hajszálvékony sík egymásra pakolása, ami lényegében egy végtelen mandala.
szerző
-
Sági Zoltán
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
