Regisztráció és bejelentkezés

beton, hagyaték

Az egész lehetőség úgy adódott, hogy a Szövettség '39 megszervezte a DEPÓ beton workshopot, és mi voltunk olyan szerencsések, hogy eljutottunk hozzájuk. A részvét hálás feltétele volt egy munka megkezdése. Az urbánus kommunikáció címszava alatt futottuk végig a várost, s egyszerre találtunk rá a helyre és a történetre.

Történt ugyanis, hogy Imre bácsi, a budapesti hajléktalan, 2009 nyarán épp paradicsomokat ültetett a Nagykörút talpalatnyi zöldjeire, amikor úgy határozott, hozzányúl közvetlen környezetéhez: az utcához. A Harminckettesek tere és a Krúdy söröző között, egy szeletnyi köztér közepén volt egy kicsi, szomorú szökőkút, és Imre bácsi legugolt a szélére. Nem kérte meg rá senki, de ő nekiment és, nem kis ellenállásba ütközve, bevonta a kút belsejét csempemozaikkal. Önerőből, saját idejéből varázsolt valami színt és hangulatot ebbe a maroknyi városba. Aztán a kút keretét alkotó, macskakőből kirakott tóruszformát elhordták a környék vagányai (Imre bácsi csempéi még rajtuk is kifogtak).

Itt sétáltuk be mi a képbe. Egy intrjúval mutatkozott be nekem Imre bácsi, a Nagykörút Don Quijoteja, és történetével a fejünkben találtunk rá a pusztulásra ítélt kútra. Nem tudtunk nemet mondani, a képességeinket talán meghaladó kihívásra, ígyhát fejünkbe vettük a bácsi nyomdokaiban való elindulást. Munkánk célja a szökőkút ujjáépítése lett, Imre bácsi furcsa, de megragadó szellemiségében.

Hívószavunkat egyenesen az ő mondataiból vettük kölcsön: „Az ember, ha dolgozni akar (tud), nem kell hozzá munkaviszony.”

csatolmány

szerzők

  • Szabó Péter-Róbert
    építészmérnök
    nappali

  • Kádár Sebestyén Énok
    építészmérnök
    nappali

konzulens

  • Dr. Üveges Gábor
    egyetemi docens, Rajzi és Formaismereti Tanszék

helyezés

I. helyezett