Mikháza - Új ravatalozó

„Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.” (Weöres Sándor)

Mikháza történelmileg és kulturálisan mélyen rétegzett múltra tekint vissza. A római kortól minden karakteresebb korszak sajátos hatással volt a település fejlődésére. A falu továbbépülése és a történelmi hagyaték újra felértékelődése párhuzamos folyamatokként működnek. Az elmúlt évek építészeti beavatkozásai által kijelölt irányvonal ennek megfelelően egyesíti magában a retrospektív és progresszív szemléletet. Ezt az irányvonalat követendőnek találjuk.

A szűken értelmezett tervezési helyszín viszonylag elszigetelt, viszont a faluban föllelhető fontos emlékek erőtereinek metszésében van. Félúton a kolostor és a temető között a helyszín metaforikus töltetet kap.

Szerintünk egy ravatalozó feladata megkönnyíteni a halál gondolatával való találkozást, mintsem díszletet képezni a gyászszertartáshoz. Ennek megfelelően szeretnénk egy téri megfogalmazásában újító, de a tradíciókat is tiszteletben tartó épületet tervezni.

szerzők

• 
  Álmosdi Donát
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Mohás András
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Nagy Iván
  egyetemi docens, Exploratív Építészeti Tanszék