Határ

Mikháza, egy apró település Erdély keleti részén. Az elszigetelt falu egészen a római korig visszanyúló történelmi múlttal rendelkezik. Akkoriban itt húzódott a Római Birodalom keleti határát védő limes, melynek napjainkra kevés fellelhető nyoma maradt, ellentétben az ugyanazon a vonalon futó világháborús lövészárkokkal. A XIV. században a Boszniából érkező szerzetesek ezt a helyet választották kolostoruk megépítésére, s idővel Erdély egyik fontos vallási központjává vált.

Feladatunk egy ravatalozó megtervezése. A XVII. századi katolikus ferencesrendi templom és a nagyjából ugyanerre a korra tehető temetőkert tengelyében fekvő zöldterületre, mely egy eddig érintetlen, környezetétől fákkal elhatárolt tér. A kápolna, ami a végső búcsú helyéül szolgál, határává válik szomorúságnak és megnyugvásnak, életnek és elmúlásnak.

Célunk egy olyan kortárs tér megalkotása, mely a XXI. század lenyomataként jelenik meg a helyi építészeti hagyományokat tiszteletben tartva. Fontos a természettel való közvetlen kapcsolat hangsúlyozása ezáltal a gyászolókat békességgel töltve el.

"Nem hiszem, hogy az építészetnek túl sokat kell mondania. Csendben kellene hagynia, hogy a természet tegye ezt meg a fény és a szél által." /Tadao Ando/

(Hangulatkép: Bernardo Bader _ Kapelle Salgenreute, Krumbach, Ausztria 2017 _ fénykép: Adolf Bereuter)

szerzők

• 
  Sétáló Mirella
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Schieszler Máté
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Szabó Dávid
  adjunktus, Exploratív Építészeti Tanszék