Szőcsénypusztai Műhely

Izgalmasnak gondolom, az olyan helyzeteket, amikor elsőre egymástól idegennek ható szerepek kereszteződnek egy helyen. Különösképpen, ha ez nem egy városi szövetben, hanem egy párszáz fős község helyén történik. Így van ez a déldunántúli Somogyzsitfához tartozó szőcsénypusztai Véssey kastély parkjában is. A középkor óta jegyzett, ma hatszáz lelkes, település a XIX. században Véssey család birtokába került. Véssey Sándor 1890-ben építtette a kastélyt és a hozzá tartozó kastélykertet. A birtok területén, ma egy 390 fős mezőgazdasági szakiskola működik, melynek oktatási épületei és kollégiuma a birtok bejáratához közeli területen épültek. A kastélyparkban a többszáz éves védett fák közt egy üresen álló régi malomépület, az iskolához tartozó fólia sátrak, rossz állapotú, korszerűtlen tanműhelyek és raktárak, ma a szakiskolai műhelyeket szolgáló régi istálló és magtárépület, illetve a diákok által használt focipálya található. Az ezt körülvevő erdős terület és a közelben lévő vadaspark kedvelt kirándulóhelye a környék bélieknek, és turistáknak egyaránt. Valamint az erdőben a sétálva rátalálunk a Véssey családi sírkertre és kápolnára.

A kastély kulturális központi szerepe a községben, a sportpálya hangulat, a kápolna és sírkert szakralitása, a vadaspark turisztikai jellege, a tanműhelyek és fólia sátrak mezőgazdasági funkciója olyan elegyet alkot, amiben ha a hangsúlyok a megfelelő helyre kerülnek mind a tanulók, mind a diákok, a helyi közösség és kirándulók számára is egy sokkal komfortosabb szituáció teremthető. Dolgozatomban a területen lévő funkció nélküli vagy méltatlanul elhanyagolt épületek hasznosítására keresem a választ. Továbbá a szakiskola tanműhelyei számára olyan építészeti megoldásokat adni, melyek kellő érzékenységgel reagálnak meglévő kulturális és szabadidős szituációra.

szerző

• 
  Kalocsai Gergő
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Fábián Gábor
  adjunktus, Exploratív Építészeti Tanszék