Tér a város felett
Bejrútot vizsgálva, most tekintsünk el attól, milyen káros következményei lettek a nemrégiben történt robbanásnak, számos probléma merül fel azon felül is, melyek építészeti beavatkozások révén csillapíthatók, akár megszüntethetők.
Sajnálatos módon Bejrútba rengeteg ivóvizet, áramellátást importálnak az év egészében, pedig az ország elhelyezkedéséből adódóan sok természeti erőforrást tudna kihasználni. Ha a köztereket vizsgáljuk, észrevesszük, hogy nagyon kevés kültéri, szabad kosárpályát, játszóteret, vagy olyan parkot találunk, ahol ücsörögni lehet akár egy szökőkút mellett.
Olyan építészeti terveket szeretnénk bemutatni, ami ezeket a problémákat értékeli, s megoldási javaslatokat mutat arra, hogy a jövő Bejrútja hogyan is alakuljon egy olyan irányba, ami, ha nem is mindenki számára, de a legtöbbeken képes segíteni a mai világ létszükségleteinek megteremtésével.
A városkép leginkább azt mutatja, hogy a felfelé törekvő toronyházak mellett elértéktelenednek a régi, de építészetileg jelentős házak. Újat építeni leginkább akkor van lehetőség, ha a régit lebontják. Ha ezt a tendenciát folytatja a város, a beruházók szeme előtt nem az örökségvédelem fog állni, és ha párhuzamot állíthatunk, nézzük meg Kairót tíz évvel ezelőtt, és nézzük meg most; Kairó változása elé nézünk, ami azt eredményezheti, hogy eltűnnek a közterek, az utcák, ahová csak lehetséges, épületek nőnek a magasba.
A dolgozatunk koncepciója a város feletti város, ami elsőre bizarr, jövőbeli. Azt gondoljuk, ha megvizsgálunk mai, Bejtúri toronyházakat, azt tapasztaljuk, hogy a lapostetők rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejtenek. Egyik célja a lapostető beépítésére, hogy olyan funkciót telepítsünk a város fölé, ami az alapvető szükségleteken segít. Például az egész éves magas páratartalmat ki lehetne oly módon használni, hogy az a ház teljes napi vízhasználatát valamelyest kielégítse. A másik célja a tetők rendezésének, hogy akár több toronyház tetejét összekötve, közös, légi platformot létrehozva szociális funkciókat lehet kialakítani, így, ha nem is kosárlabda pályát, de egy kisebb léptékű játszóteret építve közösség tud kialakulni, ellenben a „lenti” világgal.
Az alapvető szükségleteket kielégítő funkciók telepítésével (pára-, esővíz gyűjtése, szoláris energia gyűjtés) akár önfenntartóvá teheti a másik végükön összekapcsolódott épületeket, mindemellett új világ születhet a húsz-, harminc-, negyvenedik emelet fölött.
Azt gondoljuk, a koncepciónk egy megoldása lehet annak, hogy a napjainkban használt élettér ne szűnjön meg, ne alakuljon át oly mértékben, hogy az használhatatlanná váljon.
Használt irodalom:
Stohr, Kate: Design Like You Give a Damn 1. Thamen & Hudson, UK 2006
Stohr, Kate: Design Like You Give a Damn 2. Abrams, New York 2012
Pisarik, Sonja: Spot on: Österreich / Austria, Germany 2014
Lepik, Andres: Small Scale, Big Change: New Architectures of Social Engagement, New York 2010
Képek forrása:
1, Idea for future city from the past from 1913 - https://www.onverticality.com/blog/past-cities-of-the-future
2, Fictional video game city concept - https://deusex.fandom.com/wiki/Hengsha
3, Multi-layered city concept - https://divisare.com/projects/310049-chartier-dalix-architectes-ferrier-marchetti-studio-the-multi-layered-city
szerzők
-
Dóka Antal
Tervező-építészmérnök MSc
mesterképzés (MA/MSc) -
Samicskov Milán
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
