Hazafelé

Kedves Apu!

Azért írok, mert tegnap kint jártam a zebegényi telken. Tudod, az elmúlt napokban kicsit elveszettnek éreztem magam. Sokszor azt érzem, túl apró vagyok ehhez a hatalmas világhoz.

Tegnap, ahogy ültem a fűben, sok mindent megértettem. Közelebb kerültem a világ nagyságához, de ezúttal nem ijesztett meg, ugyanis gyerekkorunk sokat emlegetett festőjének, Szőnyi Istvánnak egyik képében találtam magam. Eltűntek a határok a valódi és a képzeletbeli között.

Eszembe jutott, hányszor mondtad, hogy nem csak a világ hat lakóira, de a lakók is hatnak a világra.

De mi pontosan ez a világ?

Az otthon és a távol. Egyszerre jó és rossz hely. De mitől vált ilyenné? Mitől függ, hogy kinek melyik arcát mutatja meg? Hisz ez egy üres vászon és rajtunk, embereken múlik, hogy milyen színeket választunk életünk festményéhez.

Mindnyájan azt szeretnénk, ha a végső kép szép lenne, de igazán őszinte és valóságos csak annak lesz, aki engedi, hogy a szeretet vezesse mozdulatait.

Szőnyi István, a zebegényi festő, a két háború közötti időszakban is képes volt így élni. Művei színesek, békések. Ám mindezen jelzők mögött ott rejlik a mély és sötét valóság, amelytől művészi érzékenysége nem engedte elmenekülni. A kilátástalanságot képein idilli állapotként adta vissza. Az erőszak helyett a béke, a háború helyett pedig a természet kapott szerepet. Így a befogadó, aki elmerült festményeiben, egy olyan ideális életbe tekinthetett bele, amit rég elfelejtettek. Szőnyi egy romboló világban is képes volt másoknak szellemi menedéket nyújtani.

Fontosnak tartom, hogy a Szőnyi által kijelölt útra lépjek és folytassam azt a jelenben. Egy új dimenzióba helyezve művészetét, aktuálissá szeretném tenni a mai világ számára is.

Így döntöttem végül amellett, hogy ide, erre a telekre egy olyan épületet fogok létrehozni, amely helyet ad a világ előli elbújásnak és az élet igazi értékeit hangsúlyozza.

Szeretném, hogy bárki, aki idejön, egy olyan otthonba érkezzen meg, ami megszabadítja őt az evilági nehézségektől és az itt képviselt értékek segítsenek neki újult erővel visszatérni a mindennapi életébe. Ahogy a festőre hatott Zebegény, úgy hat ránk Szőnyi művészete és úgy hat majd a lakókra az épület. És vissza.

Hiszek abban, hogy ha már egy emberen tud ez a hely segíteni, akkor képes elindítani egy olyan folyamatot, amely egy jobb világ felé vezet.

Búcsúzom hát tőled, Apus, kíváncsian várom válaszod.

Szeretettel,

szerzők

• 
  Szakonyi Luca Zsófia
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Tribel Renáta
  Egyéb hazai egyetem

konzulens

• 
  Nagy Márton
  docens, Lakóépülettervezési Tanszék