Lépésről-lépésre

Kutatások bizonyítják, hogy az emberek a mindennapjaikban használt tereket tudatosan választják ki, hogy azok életcéljaik megvalósításában segítségükre legyenek. A helyiségek a pszichénkre gyakorolt hatásuk alapján kategorizálhatóak, a mentális kimerültséghez vezető - unalmas, nem biztonságos, figyelemelterelő - terektől kezdve egészen a pihentető, rekreációs hatású - változatos, megfelelő mennyiségű ingerrel felruházott - környezetig. A különböző terek által kiváltott reakciók eltérők lehetnek neurotipikus és autizmussal élő emberek esetében, ebből kifolyólag nehéz egyértelmű választ találni a kérdésre, hogy mi a "jó tér".

A fenomenológia elve szerint, a minket körülvevő tér érzékelése mindenki számára egyedi, ugyanis azok megtapasztalása az objektum szubjektív érzékelésén alapul. Tehát a térben elhelyezkedő és azt alkotó tárgyak megtapasztalása élmény alapú, vizsgálódásainkon keresztül történik, fenoménekre korlátozva. Az emberek természetükből kifolyólag igénylik, hogy értsék a környezetüket és az őket körülvevő világot, de szükségük van az ebből adódó kihívásokra is.

A társas interakciók legfőbb színtere a város, ez biztosítja az emberi érintkezés alapjait, részei kollektív emlékeket biztosítanak, érzelmi biztonságérzetet adnak. Ezek a tulajdonságok a lágymányosi liszttároló silóra és közvetlen környezetére is vonatkoznak.

Párhuzamba állítható a jelenleg használaton kívüli épület revitalizációja és új funkcióval való felruházása - integrálása a város körforgásába - az autizmussal élők beilleszkedésével a társadalomba, melyben egy fejlesztőközpont segítené őket. Lehetőségük nyílna a különböző érzékszervi észlelések megtapasztalására, emellett olyan programokon vehetnének részt, amelyek - neurotipikus emberek bevonásával - segítenék a beilleszkedésüket.

Az emberek bevezetése az utcáról a toronyba fokozatosan történik, átmenet a külvilág és a biztonságos tér között. Az ingerekkel teli környezetből védettséget biztosító, menedékszerű terekbe érkeznek, ahol egy-egy érzékszervre fókuszáló, kevés impulzussal rendelkező helyiségekben vonulhatnak vissza.

Célunk egy olyan útvonal kialakítása, mely segíti az ide látogatók adaptációját, tapasztalati úton, lépésről-lépésre ismerhetik meg saját korlátaikat, határaikat. Az útvonalra felfűzött fejlesztő helyiségeket különböző érzékszervekre hatóan szeretnénk kialakítani. Az eltérő terek minden személyre differens hatást gyakorolnának, így szubjektív érzékelés alapján változó élményt kaphatnának.

Források:

Juhani Pallasmaa – A bőr szemei

Dúll Andrea – A környezetpszichológia alapkérdései

Olga Bogdashina - Valódi színek

szerzők

• 
  Havas-Horváth Flóra
  Tervező-építészmérnök MSc
  mesterképzés (MA/MSc)
• 
  Ládi Krisztina Zoé
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Bartha András Márk DLA
  adjunktus, Középülettervezési Tanszék