Adaptív örökség - változó környezeti tényezők és Őrség, Vendvidék és Burgenland kortárs építészete
Környezetünk folytonos változásban van. Az éghajlati viszonyok, a fellelhető nyersanyagok, a társadalom, a kultúra szüntelenül alakul. A természetben az elöregedő növények átadják helyüket az újaknak, tápanyagul szolgálva nekik: folyamatos a pusztulás és a megújulás.
A változás üteme az elmúlt évszázadban egyre gyorsul. A Föld lakosainak száma jelentősen megnőtt, ami az épített környezet kiterjedésének növekedését is jelenti. Az egyre nagyobb térhódítás a természetből – sokszor erőszakosan, pazarló mértékben – olyan folyamatokat is eredményez, mely a környezetre és az emberre negatívan hat vissza.
Hogyan reagál erre az építészet? Találunk-e olyan alternatívát, mely képes a gyors és globális átalakulási folyamatok ellenére a múlt értékeiből meríteni és a táj egyediségét megőrizni?
Feltételezésem szerint, a környezetre érzékenyen reagáló, a táj összefüggéseit megértő, a történeti és kulturális értékeket felismerő építészet képessé válhat a változások kezelésére.
Kutatásom során a regionális építészeti gondolkodás felé fordultam. Az épített és természetes környezet közötti érzékeny egyensúlyt megtalálni egyre nagyobb kihívás. Az Őrség és Vendvidék területén megőrződött ez az egyensúly, melyet U. Nagy Gábor építész felismert és átemelt saját gondolkodásmódjába. Épületeinek megalkotásakor nagy gondot fordít a környezet tanulmányozására, a helyi hagyományok felkutatására.
Vajon ez a gondolkodásmód egyedi vagy termékenyítőleg hatott máshol is? A kutatási területet kiszélesítettem a határ túloldalán fekvő Burgenlanddal. A hasonlóságok – a tájjal való intenzív kapcsolat keresése – ellenére a határ két oldala eltérő fejlődési úton jár.
A helyszín megismerését bejárásokkal, történeti és társadalmi adatok elemzésével kezdtem. Tanulmányút során felkerestem a vizsgált épületeket, megfigyelve azok tágabb környezetükhöz való viszonyát. U. Nagy Gábor épületeinek elemzésekor a vele való beszélgetésre, valamint írásaira, az interneten közzétett interjúkra és publikációkra támaszkodtam. Emellett a regionális gondolkodás, az építészet és táj viszonyát vizsgáló szakkönyvek és internetes cikkek adták kutatásom elméleti hátterét.
A közösség élete, kultúrája mindig egy folyamat: elmúlás és megújulás szövedéke. Egyes értékek megszűnhetnek, de a táj, mint az ember formálta természeti és épített közeg karaktere hosszú időn keresztül fennmaradhat a helyénvaló gondolkodásmód miatt. A modernizáció hatására ezek a vidékek is átalakulnak, elvesztve egyediségüket megbontva ember és természet elválaszthatatlan egységét.
Vizsgálataim során bízom benne, hogy olyan építészeti megoldásokra találok, melyek képesek ezekre a változásokra eredményesen reagálni.
Felhasznált fontosabb irodalom:
U. NAGY Gábor: Őrségi házak. Őriszentpéter: Őrvidéki Civil Szövetség kiadásában, 2006.
KAPFINGER, Otto: Neue Architektur in Burgenland und Westungarn. Salzburg: Verlag Anton Pustet, 2004
FRAMPTON, Kenneth: Towards a critical Regionalism: Six Points for an Architecture of Resistence, in The Anti-Aesthetic. Essays on Postmodern Culture, ed. by Hal Foster, Bay Press Seattle, Washington, 1983
OSTORÓCZKY Nóra: Őrségi reflexiók Változó stratégiák U. Nagy Gábor építészetében. Építészet és innováció című DLA kötetben 2019/2020
KUBINSZKY Mihály: Táj+építészet – A természeti környezet egy építész szemével. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 1995.
szerző
-
Farkas Dániel
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
