Erős vár - „aki bújt, aki nem…”

Erős vár

„aki bújt, aki nem…”

Az egykori Vajda Péter utcai evangélikus templom bauxitbeton tornya, annak ellenére, hogy a 30-as évek egyik kiemelkedő modernista templomtornyaként tartjuk számon, nem sokáig töltötte be ezt a szerepet. A templom épülete az 1934-es felszentelése előtt több funkcióváltáson esett át. Mindössze két évtizedig szolgálta ki az egyre zsugorodó evangélikus közösséget, akik nem tudták tovább fenntartani az épületet, így az egy magánvállalathoz került. A rendszerváltás után ugyan az evangélikus közösség visszakapta a templomot, és tervek is születtek annak hasznosítására, ezeket azonban nem valósították meg. Így elmondható, hogy a torony melletti épület a 60-as évek végétől kezdve nem tudott egyházi rendeltetést betölteni, és az a közösség is egyre jobban hiányzott, aki ezt igénybe tudta volna venni.

Ezt a történeti folyamatot megismerve úgy gondoljuk, hogy a torony újraélesztésére akkor van lehetőség, ha azt a korábbi közösségek helyett a most jelenlévő közösség vonatkozásában vizsgáljuk.

A helyszínre érve azt tapasztaltuk, hogy a most itt jelenlévő közösséget a környékbeli gyerekek alkotják. A torony melletti kis játszóteret délutánra ők töltik meg, ezzel egyfajta központi teret hoznak létre a szomszédos bölcsőde, óvoda és iskola között.

Úgy szeretnénk új funkcióval kiegészíteni a tornyot, hogy a most, aktuálisan meglévő közösséget szolgálja ki: a tornyot és az egykori templom terét, kertjét is a gyerekeknek tesszük alkalmas hellyé. A torony az általunk elképzelt térrendszerbe integrálva helyszínéül, „hátteréül” szolgál a játéknak, mely köré építészeti eszközökkel egy arra alkalmas és különleges helyet, „erős várat” alakítunk ki.

szerzők

• 
  Borvendég Anna
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Heilig Borbála
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Szabó Levente
  egyetemi tanár, Középülettervezési Tanszék