Szovjet modellből modern siker – Az észt kolhoz építészet
Szovjet modellből modern siker – Az észt kolhoz építészet
Az Észt Köztársaság történelme kereken 100 évvel ezelőtt kezdődött el, és húsz éven át önállóan alakíthatták azt, egészen a második világháborúig. Az 1939-től 1992-ig tartó szovjet megszállás azonban nagy hatást gyakorolt az ország mezőgazdasági és társadalmi felépítésére. A szocialista kollektív farmok, azaz kolhozok modellje az építészetben is megkerülhetetlen örökséget hagyott hátra az országban.
Az észt modern építészetben nagy vízválasztóként volt jelen a 2.világháború. A “prewar” időszak főként a nyugati építészet saját képükre történő másolását, és formálását jelentette. A “postwar” egy teljesen új, egyedi építészeti jelleget hozott létre, ezt a korszakot nevezzük szovjet modernizmusnak. Ezen belül megtalálható a városi középületek építészete, aminek egy-egy jellegzetes épülete Európán belül szinte minden, Oroszország által megszállt területen fellelhető. Viszont teljesen egyedi jelenség a fentebb említett kollekítv farmok sajátos építészete. Külön építészirodát alapítottak (KEK) erre célra, aminek a profilja a kolhozok komplexumának megtervezése volt. Ez általában egy főépületet, társasházat és családi házakat jelentett. A kolhoz építészet alakulását, fejlődését három meghatározó építész, Vilen Künnapu, Toomas Rein és Valve Pormeister munkássága mentén vizsgáljuk.
A témában való elmélyülés során több kérdés felvetült, aminek vonalán építjük fel a dolgozatot, és közben keressük a releváns válaszokat
Hogyan találkozott a tőke, az ambíció és a tehetség ezekben az épületekben? Milyen folyamatok játszódtak le az észt mezőgazdaságban, illetve a hozzá kapcsolódó tervezőirodákban, amik ilyen mennyiségű és minőségű alkotásokat termeltek ki? Lehet-e párhuzamot vonni a magyar termelőszövetkezetek és az észt kolhozok között? Hogyan formálta a társadalmat a kolhozok megjelenése és fellendülése? Hogyan lettek a szovjet modernizmus építészeiből a kortárs észt építészet megformálói? Hogyan viszonyulnak ők a múlthoz és a saját maguk által tervezett épületekhez?
Dolgozatunkban a kollektív farmok építészetének kialakulását és fejlődését vizsgáljuk, annak társadalmi-gazdasági vonatkozásaival egyetemben. Illetve a mai kor kérdésére is keressük a választ, miszerint hogyan lehet újrahasznosítani a szovjet épületeket, és ezeknek milyen társadalmi beágyazottságai, vonzatai lehetnek. A témához egy más, személyesebb megvilágításból is szeretnénk közelíteni. Vilen Künnapuval - aki Észtországban töltött tanulmányi ösztöndíjas félévemben tanárom volt - készítünk egy interjút, melyben megismerhetjük az építész szemszögéből is a szovjet időket.
Forrás:
Naitus Eesti Architektuurimuuseum: 100 Steps Through 20th Century Estonian Architecture, 2013.
A.Mart Kalm: Modernism in Estonia: From industrialist’s villa to kolkhoz centre, (http://leidiniu.archfondas.lt/en/alf-02/amart-kalm-modernism-estonia-industrialist%E2%80%99s-villa-kolkhoz-centre)
Development of rural settlements in Estonian SSR (http://www.estonica.org/en)
Land ownership in Estonia in the 20th century (http://www.estonica.org/en)
Ideological Equals: Women Architects in Socialist Europe 1945-1989, Edited by Mary Pepchinski, Mariann Simon
Modernist Architecture and Nationalist Aspiration in the Baltic: Two Case Studies (http://jsah.ucpress.edu/content/65/1/92.full.pdf+html)
How long is the life of a building? (13. Velencei Építészeti Biennállé, Észt pavilon kiadványa)
History reflected in architecture, Eesti Arhitektuurimuuseum
Postmodern diversity in Estonian architecture in the 70s and 80s (https://estinst.ee/wp-content/uploads/2017/03/234_art2009-1.pdf)
szerzők
-
Kalász Dóra
Tervező-építészmérnök MSc
mesterképzés (MA/MSc) -
Hartvig Dániel
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulensek
-
-
Dr. Nagy Iván
egyetemi docens, Exploratív Építészeti Tanszék
