A vizuális preferenciák változása a művészeti felsőoktatás hatására
Az esztétikai nevelés tudatosan és akaratlanul is jelen van az építészoktatásban: a képzés igyekszik fejleszteni a kompozíciós érzéket, az arányérzéket, bizonyos formában a szépérzéket, miközben sok példát látva az egyéni stílus is formálódik. Részben ez a nevelés is oka lehet annak az egyre növekvő tendenciának, hogy a kortárs építészet nem mindig találkozik a közízléssel, felvetve az örökös kérdéseket: van-e objektív szépség, bírálható-e az ízlés, feladata-e egyáltalán az építészetnek az esztétikai megfelelés.
A kutatás arra keresi a választ, hol érhető tetten az esztétikai nevelés a művészeti felsőoktatásban, milyen elemei és eszközei vannak, mit ad hozzá a felnövekvő generációk esztétikai érzékéhez és mik a lehetséges veszélyei. A TDK munka a kutatás első fázisaként empirikus úton közelíti meg a kérdést, egy felmérés segítségével feltárva a jelenlegi helyzetet. A mérés során a síkbeli karakterizációk elemekre bontva jelennek meg: a vizsgálati személyek egyszerű formák, kompozíciók közül választanak vizuális preferenciáiknak megfelelően. A felmérésben részt vevő személyek különböző művészeti képzettséggel rendelkező hallgatók a hazai, építészetet oktató felsőoktatási intézményekben.
A mérés igyekszik felderíteni, hogy vannak-e ösztönös vonzalmaink formákhoz, színekhez, arányokhoz és kompozíciókhoz, mik azok a preferenciák, amik a személyiségünkből vagy a kultúrából fakadnak és mik azok, amik a művészeti oktatás hatására változnak. A kutatás hosszú távon talán olyan módszerekhez segíthet hozzá, melyekkel az esztétikai nevelés során mindenki a saját vizuális preferenciáit megtartva tanulhatja meg konzekvensen használni az építészet eszközrendszerét.
szerző
-
Gulyás Eszter
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulensek
-
-
Dr. Dúll Andrea
egyetemi tanár, Szociológia és Kommunikáció Tanszék