Regisztráció és bejelentkezés

Történelmi szövet és a felfeslő valóság

Úgy tűnik, hogy a "tér", mint szó - a tudományokban használt jelentése hatására - a 20. század építészeti nyelvezetében nagyrészt mennyiségi és elvont értelmet kapott. Mintha egy semleges kontinuum lenne, amely a funkcionális igényeknek megfelelően tetszés szerint mérhető és vágható, függetlenül a hely adottságaitól.

Az "internacionális"-nak nevezett építészet - annak ellenére, hogy időnként a végsőkig kifinomult - következetesen példázza ezt az irányzatot.

Egyéb (elsősorban gazdasági és szociális) tényezőkkel együtt komolyan megsértette a környezetet, meggyöngítve vagy tönkretéve sok-sok "hely szellemé"-t.

Mint láttuk, a "tér"-rel ellentétben a "hely" továbbra is főként egy konkrét, minőségi valóságot jelöl, amely sajátos és semmi mással fel nem cserélhető tulajdonságokkal rendelkezik. A helynek ez a valósága, amely eleve adott az olyan részletek révén, mint a kövezet, a fal, az ablak, az ajtó, talán még megfoghatóbb az olyan együttesekben, mint az utca, a városnegyed.

Dolgozatomban kísérletet teszek a hely szellemének megőrzési lehetőségének és az építész társadalmi felelősségének tárgyalására egy konkrét esettanulmány bemutatásán keresztül. Helyszín az isztambuli Balat városrész, melyet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az isztambuli Yildiz Technical University közös workshopján volt alkalmam tanulmányozni.

csatolmány

szerző

  • Kékesi Laura Emília
    Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
    egységes, osztatlan képzés

konzulensek

  • Kiss Zsuzsanna Emília
    mérnöktanár, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék
  • Dr. Rabb Péter
    egyetemi adjunktus, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék
  • Kovács Máté Gergő
    doktorjelölt, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék