Kelet és Nyugat határán – Az Árpád-kori rotundák kapcsolatai Európa építészetében

A Magyar Királyság Árpád-kori szakrális építészetének meghatározó elemei a rotundák, más néven a körtemplomok. A Kárpát- medence területén közel kétszáz emlékről van tudomásunk, emellett a Közép-Európai régióban szintén jelentős számban található meg ez az épülettípus. A preromán kortól egészen a kora-gótikáig épültek körtemplomok, melyek funkcionalitás és téralakítás szempontjából színes képet mutatnak.

Kelet és Nyugat hatását ötvözve, de a pogány hagyományokat sem elfeledve alakultak ki a rotundák, melyek funkcionális változatossága és praktikussága segítette az elterjedésüket. Erre a konklúzióra jutottunk a 2018-ban készített TDK dolgozatunkban, melyben részletesebben foglalkoztunk a forma elterjedésével és funkcionális változásával.

Kutatásunk folytatásához már a korábbi tanulmányunk készítése közben több új irány kínálkozott, emellett a hipotéziseink mélyebb megvizsgálását is szükségesnek éreztük. Ez szilárd alapot jelentett az új vizsgálatok megkezdéséhez. Jelen dolgozatunk elsődleges célkitűzése egy áttekinthető adatbázis és térkép létrehozása Közép-Európa rotundáiról, mely segítségével további következtetéseket tudunk levonni többek között térbeli, időbeli és alaprajzi megjelenésük és elterjedésük szempontjából. Ezen felül részletesebben meg akarjuk vizsgálni a preromán és a lovagrendi építészet hatását a körtemplomokra és összevetjük az emlékállományt Európa korabeli centrális építészetével.

szerzők

• 
  Máté Balázs
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Varga Géza
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Daragó László
  docens, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék