Pusztuló műemlék Pest szívében - A Vogel-ház története és lehetőségei

Az egykori (Két) Szerecsen, ma Paulay Ede utca 33-as számú telek beépítésére 1833-ban Vogel Sebestyén, „az első magyar bútorgyárnok”, Pollack Mihállyal készíttetett terveket. A palota építését elkezdték, de az építtető halálával a kivitelezés még a korai szakaszában megszakadt. 1845-ben az özvegy kérvényt nyújtott be a Fővárosi Tanácshoz az építkezés folytatására Pollack Ágoston és Ybl Miklós közös terve alapján, de ezt elutasították. 1860-ban Wieser Ferenc új, a telket a korábbi terveknél kedvezőbben kihasználó, alaprajzában a korabeli Pesti paloták közt ritka fogatolt elrendezésű, két belső udvaros házat tervezett, melynek megépítését a Tanács engedélyezte, a lakók két év múlva be is költözhettek. Az épület később a „Locus” bérház Rt., majd a Magyar Általános Hitelbank tulajdonába került, az 1920-as évektől néhány szobát pedig a szomszédos Weitheimer Orfeum (ma Újszínház) vett birtokba. A ház többek közt munkásszálló is volt, de a földszintjén sokáig bőrüzletek, szabóműhelyek is működtek, az emeleten iparosok és kereskedők is béreltek lakásokat, mára lakhatatlanná vált az épület.

Az 1960-as években végzett homlokzatrekonstrukció óta nem volt felújítás, csak bontás. Az életveszélyessé váló épületből kibontották a fa szerkezeteket: a fedélszéket, a nyílászárókat, a födémeket és ezzel együtt a válaszfalakat; a balesetek elkerülésére a vakolatot is leverték mindenütt. Ezen bontások a főhomlokzatot nem érintették, ott az idő végzi el ezt hamarosan. Az utcán járókat „átmeneti” védőtető óvja a lehulló vakolattól, a tetőt fémszerkezetű lefedés „helyettesíti” és a lépcsők dúcolata is a ’70-es évek óta „ideiglenes”. A kialakult állapotot felismerve egy romkocsma meg is telepedett az épületben, mely ugyan szerethető, de az új „funkció” sok kérdést vet fel az épület hosszútávú fennmaradásával kapcsolatban.

Dolgozatom megpróbál a ház jövőjével kapcsolatos kérdésekre műemléki szempontból is kielégítő válaszokat adni, alternatívát keresni a fennmaradásra és fenntartásra. Ez az épület nem csak önmagában érték, hanem városi kontextusban is. Része az eklektikus belvárosnak, mely a világörökség része, ha elpusztul már nem pótolható, de most az utolsó órákban még megmenthető.

szerző

• 
  Farkas Tamás Barnabás
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Déry Attila
  adjunktus, Magasépítési Tanszék