Barokk kori svéd építészet

Oravecz-Deák Tamás János

Konzulens: Mezős Tamás egyetemi tanár

Sokan, ha a barokk épületekre gondolnak, olyan szavak jutnak eszébe, mint mozgalmasság, feszültség, rejtelmesség, illúzió és drámaiság. Minden jelző igaz a barokk építészet lényére, például a homlokzatok konvex és konkáv formáinak kontrasztja, a feszült arányok vagy az egynézőpontból meg nem ismerhető tér, ami mozgásra ösztönöz, mind ezt mutatja. Nem utolsó sorban a stílus eleme az egymással függőségi viszonyban álló csonka formák, melyek együtt tudnak befejezeté válni, így foglalják egységbe a teret, és alakítják megbonthatatlan szerves egészé, így megidézve a gótika egységes tér eszményét.

Igen, ez a barokk egyik arca, de létezik egy másik. Egy egyszerűbb, harmonikusabb arányú, robusztusabb és hidegebb arca. Ez a svéd barokk építészet.

Svédország a XVII. századi Európában nagyhatalmi pozícióba emelkedett tekintélyes szárazföldi hóditásai, és megnövekedett gazdasági ereje okán. Az új körülmények megteremtették az igényt az északi országban, hogy szellemében és művészetében is felnőjön a földrész vezető államihoz, és szándékának kifejezésére tökéletes eszközt talált az építészetben. Tanulmányútra küldött a svéd korona építészeket Franciaországba és Olaszországba, hogy megismerjék a reneszánsz és az újonnan születő barokk stílust, és visszatérve északra kamatoztassák új tudásukat. Az előbbiek hozzájárulásából virágzott ki a svéd barokk építészet.

Kutatásomban szeretném a korszak kiemelkedő építészeti emlékeinek, és az azokat formáló körülmények részletes elemzésén keresztül bemutatni a barokknak ezt a Magyarországon ismeretlen szegletét.

csatolmány

szerző

Oravecz-Deák Tamás
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés

konzulens

Dr. Mezős Tamás
egyetemi tanár, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék

letöltés
6 476 kB