A Kvassay zsilip beeresztő műtárgyának vízszállítása

A Ráckevei-Soroksári-Duna (rövidenRSD) a Duna-Tisza közének ékszerdoboza. A benne levő értékes víz számos arcával szolgálja ki és frissíti fel környezetét. Az ágból kinyert öntözővíz kelti életre a nélküle, helyeken már sivatagos faunával és mikroklímával rendelkező, száraz, kiskunsági homokdűnés pusztaságot. A víz szinte elhanyagolhatóan csekély emberi beavatkozása miatt horgászok hada lepi el a partokat a halbőség okán. A vízi sportok szerelmeseinek is szintén ideális körülményeket teremt a teherhajómentes vízfelület. A partokon elhelyezkedő éttermek, csónakházak és nyaralók padlószintjei a Nagy-Dunához képest hihetetlenül alacsonyan fekszenek, semmi jelét nem mutatva annak, hogy egykor több, mint 8 méteres árvizek borították el a környéket.

Elsőre talán nem is nyilvánvaló, viszont, annál lényegesebb. Ha nem lenne a Tassi, valamint a Kvassay műtárgy, valószínűleg jóval szerényebb lenne a kihasználtsága a Dunaágnak. Ugyanis ez az a két műtárgy, amely lehetővé teszi a RSD ennyire széles körű kihasználtságát.

Emiatt rendkívül fontos az ágban levő víz pontos szabályozása, szinten tartása. Precíz vízszinttartás nélkül nem lehetne öntözni, bele belvizet vagy tisztított szennyvizet bevezetni, valamint a vízi élet sem tudná szolgálni a Főváros és agglomerációja lakosságának felüdülését. Szélsőséges esetben a magas vízállás kiöntése miatti károk súlyos következményekhez vezetnének, mind materiális, mind eszmei szempontokból.

Dolgozatom célja ezen okokból kifolyólag meghatározni a Dunaág szabályozásában az egyik legfontosabb szerepet játszó, a beeresztő műtárgy vízátbocsájtását. A beeresztő műtárgy egy háromnyílású, felülről zárható síktáblás gát. Az ezen áthaladó vízhozam számításához elsősorban a műtárgyhidraulika eszköztárát, Starosolszky Ödön munkáját és egyéb forrásokat használok fel. Számításaim rendszerezése, táblázatba foglalása, valamint használhatóvá tétele szintén a célok között szerepel, míg távlati célom egy üzemirányítási modell kidolgozása.

A helyszíni bejárás során az üzemeltető közölte, hogy az összefüggés, amivel most számolják a vízhozamot, gyakran más értékeket ad, mint amit a Vízrajzi Szolgálat mér. Azt, hogy melyik a valósabb, sajnos nehezen lehet eldönteni. Az emiatti pontatlanságok és félreértések csökkentése mindkét fél érdeke. Ebből kifolyólag igen fontos és aktuális lenne egy megbízhatóbb számítási modell létrehozása.

szerző

• 
  Dobos Balázs
  Építőmérnöki szak (műszaki alapdiploma BSc szint)
  alapképzés (BA/BSc)

konzulens

• 
  Dr. Csoma Rózsa
  egyetemi docens, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék
  

helyezés