Extrém nagy dunai árhullámok ártéri tározódásának hatása a tetőző vízszintekre

Az árvizek modellvizsgálatának fő célja jellemzően annak elősegítése, hogy megfelelő hullámtéri területhasználattal, illetve megfelelő magasságú árvízvédelmi töltések kialakításával megakadályozzuk, hogy a levonuló vizek a mentett ártérre lépjenek. A töltéseket kis valószínűségű árvizekre alakítják ki, annak céljából, hogy gazdaságosak legyenek, azaz ne kerüljön a megépítésük többe, mint a megépítés elmaradása esetén várható kár. A 100 évesnél jóval súlyosabb, extrém árvizekkel kapcsolatban azonban sokkal kevesebb vizsgálat történt. Az ilyen 10 000 vagy 100 000 éves visszatérési idejű áradások megállíthatatlanul kilépnek a „mentett” ártérre. Noha ezekben az elöntött ártéri öblözetekben katasztrofális károkat okoz az árvíz, a kilépett víztömeg ideiglenes tározódásának köszönhetően az alsóbb folyószakaszon mégis enyhül az árvízi fenyegetettség ahhoz képest, mintha az árhullám a fővédvonalak között érne oda le. Az extrém árvízszintek számítása a hidrológiai elemzések mellett tehát hidrodinamikai modellezésre is ki kell, hogy terjedjen.

Munkám során egy 1D-2D összekapcsolt hidrodinamikai modell segítségével vizsgáltam az extrém árhullámok terjedését a Közép-Duna völgyében, Budapest és Baja között. Ezen a Duna-szakaszon található egy rendkívül nagy kiterjedésű bal parti ártéri öblözet, így ettől a mintaterülettől érdekes, előre nem látható eredményeket várhatunk. A különböző visszatérési idejű befolyó árvízi vízhozamokat Budapestnél fix árhullámképekkel veszem föl, és azt vizsgálom meg, hogy különböző töltéskialakítások mellett a Duna hossza mentén hogyan alakulnak a Duna tetőző vízszintjei.

[1] D. Skublics, P. Rutschmann, Progress in natural flood retention at the Bavarian Danube, Nat Hazards (2015) 75:S51–S67

szerző

• 
  Ács Bence Tamás
  Infrastruktúra-építőmérnök mesterszak (MSc)
  mesterképzés (MA/MSc)

konzulens

• 
  Dr. Krámer Tamás
  Egyetemi docens, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék
  

helyezés