Regisztráció és bejelentkezés

A képi irónia megjelenése albumborítókon

Az irónia fogalmi meghatározása tudományterületenként változik, sőt sokszor még azokon belül sincs egységesen elfogadott definíció. Így van ez a nyelvészet esetén is, ahol nyelvészek megannyi értelmezését kínálták fel a verbális iróniának, mégsem született konszenzus a terminusát illetően, ennek értelmében dolgozatom elején én is csupán a legmeghatározóbb elgondolások bemutatására vállalkozom. Esettanulmányom elméleti előkészítését követően a munkám fókuszában álló alapkérdésre – azaz, hogy az albumborítókon miképpen jelenik meg a képi irónia és hogyan lehet detektálni azt – keresem a választ oly módon, hogy először szakirodalmi források segítségével különbséget teszek képi iróniafajták között, majd általánosságban vizsgálom az ironikus albumborítókat, s végül konkrét albumborítók elemzésének szánok központi szerepet.

Amiképpen a verbális-, úgy a képi irónia esetén sem beszélhetünk konszenzusos definícióról, ez pedig jelentősen megnehezíti, hogy a befogadó felismerje azt – méghozzá ott és úgy, ahogyan azt az alkotó eredetileg szándékozta. A képi irónia detektálásában segítségünkre lehet, hogy sok ironikus kép – jelen dolgozat esetében albumborító – rendelkezik valamiféle olyan kifejezőerővel bíró jeggyel, amely indikálni tudja felénk, hogy vizuális iróniának lehetünk szemtanúi. A verbális iróniánál lényegesen könnyebb észrevenni ezeket az irónia-indikátorokat, hiszen bővebb eszköztárból válogathatunk azt illetően, hogy miképpen fejezzük ki ironizáló szándékunkat; ilyen lehet például a hangszín elváltoztatása vagy az adott helyzethez nem illő gesztusok használata. A képi irónia esetén az előbb említett eszközök híján az irónia-töltetű jelzések olykor nem eléggé egyértelműek, emiatt nagy rá az esély, hogy félreértelmezik őket. A legtöbb esetben az albumborítókon megjelenő képi irónia inkongruitásból fakad, amikoris a borítón szereplő vizuális elemek nem férnek össze a zenei tartalommal. Sokszor pedig az ilyen inkonzisztens albumborítókkal a zenekarok célja pontosan a figyelemfelkeltés, a meghökkentés vagy a provokálás, de olykor ezen a szándékon túl az iróniával egyúttal társadalomkritikát is érvényre akarnak juttatni.

Többek között a fentebb említett okoknál fogva nyer értelmet, hogy miért is bizonyul szinte lehetetlen feladatnak a képi irónia egyszerű meghatározással való definiálása; azonban dolgozatomban számos konkrét ironikus albumborító elemzésével fogom bizonyítani, hogy a megfelelő kontextus ismeretében igenis lehetséges detektálni a képi iróniát.

szerző

  • Boronyák Nóra
    Kommunikáció és médiatudomány alapszak BA
    alapképzés (BA/BSc)

konzulens

  • Bárány Tibor
    adjunktus, Szociológia és Kommunikáció Tanszék