Regisztráció és bejelentkezés

„Előrejelezhető-e a csőd? A pénzügyi mutatószámok szerepe a kimentési gyakorlatban a 2008-as globális válság tapasztalatai alapján”

A 2008-as válság hatásainak enyhítésére irányuló európai gazdaságpolitika a bankrendszer problémáira, különösen a rendszerszinten jelentős bankok megerősítésére egyrészt különböző támogatások nyújtásával, végső esetben pedig államosításukkal igyekezett megoldást találni. Németország élenjáró volt a kimentési gyakorlatban, hiszen uniós keretek közt is rengeteg német bank részesült valamiféle támogatásban a válság során. Más európai országokban sokszor sokkal gyengébben teljesítő intézmények sem kaptak támogatást, illetve azok a tagállamok, amelyek kiadásaik mérséklését tartották szem előtt a válságkezelésben, utólag megállapítható, hogy esetenként jobban teljesítettek, erősebb banki szférával vészelték át a válságot.

Dolgozatom célja, hogy megvizsgáljam valóban elkerülhetetlen volt az egyes bankok kimentése a német gyakorlatban. Más tanulmányokhoz hasonlóan logisztikus regressziós modell segítségével tesztelem egy konkrét pénzügyi intézmény csődvalószínűségét 1999-2019 között rendelkezésre álló éves beszámolókból számolt pénzügyi mutatók segítségével, különös tekintettel a 2008-as válságra. Választásom a Commerzbankra esett, mivel erről a hitelintézetről elmondható, hogy kimentésben részesült a válság során, de nem volt olyan fajsúlyos hitelintézet a német bankrendszerben, amely esetében megkérdőjelezhetetlen lett volna a kimentés.

A modell tökéletes predikciós képességgel rendelkező változóinak megválasztásához, a klasszikus megközelítéssel összhangban, a különböző kockázati kategóriák szolgáltak segítségül. Az optimális magyarázóváltozók a saját tőke-, költség/bevétel-, illetve a hitelezési veszteségekre képzett céltartalék, végül két különböző kategóriából kerültek ki. A megalkotott modell a Bázel III. szabályozással részben összhangban áll, mivel a recesszió után az ajánlás tovább szigorította például a tőkekövetelmény mutatókat, amelyek a modellben is releváns változóknak bizonyultak. Fontos azonban megjegyezni, hogy a szigorítások fő célja elsősorban a makroprudenciális szabályozás elősegítésére irányultak, új mutatók bevezetésével (CET1, különböző Tier indexek) a transzparencia növelése, illetve a befektetők védelme érdekében.

Összefoglalva a kutatást, a válság alatt a Commerzbank kimentése a gyenge teljesítménye miatt volt indokolt, rendszerkockázati szempontból nem volt jelentős hitelintézet, számos mutatója azonban jelentős egyedi kockázatot tükrözött. A bank hitelkockázatának és likviditási kockázatának mutatószámaira épülő regressziós egyenlet végeredményben a kimentés valószínűségét reálisan átlagosan 65,3%-ra értékelte a válság alatt 2008 és 2012 között.

szerző

  • Klausz Adrienn
    Gazdálkodási és menedzsment alapszak BA
    alapképzés (BA/BSc)

konzulensek

  • Dr. Novák Zsuzsanna
    egyetemi adjunktus, Pénzügyek Tanszék
  • Dr. Orlovits Zsanett
    Docens, Közgazdaságtan Tanszék