Napelemes villamosenergia-termelés helyszíni felhasználásának és tárolásának optimalizációja

Magyarországon a napelemes endszerek a 2000-es évek elején kezdtek elterjedni, főként ipari felhasználásban. A következő évtizedben a lakosság körében is megjelent a napelemes energiatermelés. Napjainkra a Paksi Atomerőmű 2000 MW teljesítményét már meghaladta a beépített napelemes kapacitás, ami 2021 végére megközelítette a 3000 MW beépített teljesítményt. Ez főként az utóbbi pár évben felfutó, napelem iránti keresletnek köszönhető.

A jelenlegi szaldós elszámolást várhatóan 2024-től felváltja a bruttó elszámolás, így előtérbe került a napelemre beruházók és a már napelemet használók körében is egyfajta gazdasági függetlenedés. A megtermelt energiát eddig az elektromos hálózat a szaldó mértékéig kvázi ingyen tárolta, ez 2024-től megszűnik. A piac előtt tehát adott a kérdés, hogyan tudja kiszolgálni a megváltozott felhasználói igényeket. Előtérbe került, a helyi akkumulátoros tárolás lehetősége, a hibrid üzem. Ezek alapján arra keressük a választ, hogy mennyi, azaz optimális tárolási kapacitás, amely még belátható időn belül megtérül a bruttó elszámolással. Továbbá milyen mértékben és mennyi idő alatt degradálódnak az akkumulátorok, illetve ezeket a folyamatokat hogyan lehet késleltetni az üzemvitel optimalizálásával.

szerző

Kiss Gyula Richárd
Gépészmérnöki alapszak (BSc)
alapképzés (BA/BSc)

konzulensek

Dr. Horváth Miklós
egyetemi adjunktus, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék
Vámos Viktória
PhD hallgató, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék