Regisztráció és bejelentkezés

Különböző fogtömési technikák hatása biomimetikus kompozittal történő mély restaurációk minőségére

Fényre térhálósodó kompozitokat az elmúlt időben gyakran alkalmaznak a fogászatban esztétikus fogtömések elkészítéséhez. Ezen anyagok használatát több szempont is indokolja, hiszen a polimer mátrixú kompozitok szakítószilárdága, rugalmassági modulusa, fajlagos sűrűsége és polimerizációs zsugorodása is kiváló, amely hozzájárul alkalmazhatóságukhoz [1]. Ezen felül nem lehet megfeledkezni az esztétikai tényezőről, valamint az tartósságról sem, amely a többi típusú tömés esetében nem kedvező.

Mély kavitások feltöltésekor teljes mértékben azonban nem kerülhető el a zsugorodás, amelynek következtében rés keletkezhet a fogüreg és a tömés között [2]. Ez a rés kiindulópontja lehet repedésnek, amely a tömés elválását okozhatja, valamint baktériumok megtelepedését is elősegítheti, amely a szuvasodáshoz vezethet. Mivel a fogtömések egyik legfontosabb feladata, hogy a másodlagos szuvasodás ne indulhasson el, így a cél a rések keletkezésének elkerülése.

Kutatásunk során három féle, biomimetikus töméstípust vizsgáltunk, és ezeket összehasonlítva kerestük az ideálistömési technikát. Közvetlenül az üregbe ragasztott, egylépésben betöltött kompozit tömést, közvetett (Semi-Direct) módon az üregbe ragasztott tömést, illetve polietilén rosttal kibélelt üregbe ragasztott kompozit tömést készíttettünk el fogorvosokkal, majd ezeket különböző vizsgálatoknak vettettünk alá. A fogak konzerválása és a kiszáradás elkerülése érdekében 0,5% Chloramin T oldatban tároltuk a fogakat.

Elsőként számítógépes tomográfiai (CT) módszerrel vizsgáltuk a tömött fogakat, amellyel 3D-s képet kaptunk a teljes belső szerkezetről, az elválások mértékének és egyéb belső üregek meghatározásának érdekében. Ezután, a mintaelőkészítés során 2 mm vastag szeleteket vágtunk a fogakból, a kompozit – foganyag határoknál. Ezeket sztereomikroszkóppal, valamint a felület aranyozása után pásztázó elektromikroszkóppal vizsgáltunk, ezzel is képet kapva a tömés minőségéről és az esetleges rések jelenlétéről és kiterjedéséről. Végül pedig nagyjából 2x2 mm alapú hasábokat munkáltunk ki a lapokból, amelyek próbatestként szolgáltak a mikro-szakító kötésszilárdsági vizsgálatokhoz. Célunk volt bebizonyítani, hogy biomimetikus tömési módszerekkel tartósabb és jobb minőségű esztétikai fogtöméseket lehet készíteni, mint a korábban elterjedt tömőanyagokkal.

Források:

[1] B. Curvello de Mendonça et al..: Polymerization shrinkage stress, internal adaptation, and dentin bond strength of bulk-fill restorative materials, International Journal of Adhesion and Adhesives, Volume 111, 2021, p 102964 https://doi.org/10.1016/j.ijadhadh.2021.102964

[2] C.S. Sampaio et al.: Volumetric polymerization shrinkage and its comparison to internal adaptation in bulk fill and conventional composites: A μCT and OCT in vitro analysis, Dental Materials, Volume 35, Issue 11, 2019, pp 1568-1575, https://doi.org/10.1016/j.dental.2019.07.025

szerzők

  • Borhy Levente
    Gépészmérnöki alapszak (BSc)
    alapképzés (BA/BSc)
  • Szabó Dóra
    Energetikai mérnöki alapszak (BSc)
    alapképzés (BA/BSc)

konzulensek

  • Leveles Borbála
    Marketing Product Coordinator, Medicontur Kft. (külső)
  • Kemény Alexandra
    doktorandusz, Anyagtudomány és Technológia Tanszék

helyezés

II. helyezett