Regisztráció és bejelentkezés

A közösség centrumában - Magyar katolikus templomépítészet 1970-1986 között -

A II. világháború után hazánkban bekövetkezett politikai fordulat következményeként felgyorsult a szekularizáció. Az állam és egyház szétválasztása azonban a ’60-as évek elejére lelassult: az állam változtatva eddigi egyházpolitikáján, az egyházakkal való együttműködésre törekedett. Ezzel egy időben az Apostoli Szentszék is fontosnak tartotta a ’40-es évek végén megszakadt kapcsolat felvételét a vasfüggönyön túli egyházrészével, ennek köszönhetően 1962-65-ben magyar küldöttség is részt vehetett a II. Vatikáni Zsinat ülésein. 1970-ben hazánkban hivatalosan is kihirdették az új Római Misekönyv alkalmazását, mely egy új szimbolikával telített térszemlélet alkalmazásához vezetett.

A II. Vatikáni Zsinat által megfogalmazott teológiai és liturgikus megújulás alapja az egység és Krisztus-központúság újraértelmezése. Ez szoros összefüggésben áll egy új templom-fogalom és liturgikus térképzés kialakulásával, amely a közösség „centrumába” állítja az Úr asztalát, az ún. szembemiséző oltárt. A reformok a templomépítés elsődleges feladatának tekintik egy olyan tér kialakítását, amelyben a közösség a lehető legbensőségesebb egységben vesz részt a liturgikus cselekményben.

A liturgikus reformok térigényei új templomok építésénél valósulhattak meg maradéktalanul a ’70-es évek elejétől, míg a meglévő terek átalakításai egészen a ’80-as évek közepéig is elhúzódtak. Kutatásunk a komplex építészeti-liturgikus egységet mutató új katolikus templomainkra koncentrál, a rendszerváltás éveit tekintve korszakhatárnak. A kritikai értékelésnek köszönhetően megállapítható tipológia a hagyománykövető hosszanti templomtér alakítás mellett a centrális térkoncepciók megjelenését vizsgálja. A liturgikus tér hangsúlyainak érzékeltetésére olyan különleges megoldásokat ismertet, mint az átlós vagy a centrumképző hosszanti templomtér. A ’80-as évek közepéig épült közel 70 templom között változó színvonal érzékelhető, de több alkotás kiemelkedő értéket képvisel építészeinek (Csaba László, Szabó István, Török Ferenc) köszönhető magas művészeti minősége, vagy újszerű és megújító szándékú alkotómódszere miatt. E római katolikus templomok építészete a hazai építészet korszakra jellemző útkeresésének is hű képét adja.

csatolmány

szerző

  • Garai Gréta
    Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
    egységes, osztatlan képzés

konzulens

  • Dr. Vukoszávlyev Zorán
    egyetemi docens, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék

helyezés

Nem ért el helyezést