Regisztráció és bejelentkezés

A Balaton mindenkié / A '60-as, '70-es évek balatoni szállodaépítészete

Az 1956-ot követő lazításoknak köszönhetően a magyar turizmus látványos fejlődésnek indulhatott. Habár eleinte a szezonalitás miatt a nagyobb beruházások csak Budapestet célozták, hamar felismerték a Balatonban rejlő potenciált: kedvező adottságai vonzották a nyaralni vágyókat, belföldről és külföldről egyaránt, nemcsak baráti, de tőkés országokból is. A magyar tenger idegenforgalmának fellendülésével szükségessé vált a férőhelykapacitás növelése, mely az alacsonyabb árfekvésű szálláshelyek létesítése mellett, a tőkés országokból érkezők igényeinek kiszolgálására szállodaépítéssel volt megoldható.

Az ’50-es évektől a kedvezményes szociális üdültetés jegyében, „a Balaton mindenkié” jelszóval minden eddiginél többen juthattak el a magyar tenger partjára. De vajon tényleg mindenki egyenlő arányban részesülhetett a Balaton-part használatából? A dolgozat megírása során ennek a kérdésnek a megválaszolása vezérelt.

Kutatásom alapját archív folyóiratok és a téma szakirodalmának tanulmányozása adta, melyek segítségével képet kaptam a balatoni idegenforgalom kibontakozásáról. A dolgozat második felében Siófokot vizsgáltam meg mint esettanulmányt; ennek eszköze a folyóiratokon túl az általam összeállított kérdőív volt. A kérdéssorra támaszkodva lehetőségem nyílt a korszak szállodaépítészetéről alkotott, jelenkori vélemények becsatornázására, s nemcsak a siófokiak, de a városba csak nyaralni járók nézőpontjának megismerésére.

szerző

  • Böröndy Júlia
    Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
    egységes, osztatlan képzés

konzulens

  • Wettstein Domonkos
    egyetemi adjunktus, Urbanisztika Tanszék