Regisztráció és bejelentkezés

A felejTÉR

A felejTÉR

Először csak kisebb dolgokban vehetjük észre a jelenlétét: hirtelen eltűnnek a kulcsok és az olvasószemüvegek, majd nem emlékszik olyan szavakra, mint az eper, vagy a hajszárító. Utána fokozatosan cserbenhagyja a saját teste: elveszti a beszéd, az emlékezés és a mozgás képességét. A mosoly az utolsó, ami megmarad, aztán az is eltűnik örökre. Ilyen az Alzheimer-kór. Hosszan, lassan, visszafordíthatatlanul építi le az embert.

Számomra ez egy nagyon személyes téma, mivel a kórral kapcsolatos ismereteim túlnyomó része saját tapasztalatokon alapszik. Egy ideje érik már bennem a gondolat, hogy az építészet segítségével, egy új szemüvegen keresztül próbáljam meg újraértelmezni. Egy objektívabb szemüvegen keresztül. Van bennem egy vágy, egy tenni akarás, segíteni szeretnék valahogy azoknak az embereknek, akik ezzel a betegséggel küzdenek.

A TDK során olyan tér keresésére, tervezésére teszek kísérletet, ami többek között segíti az Alzheimeres betegeket a tájékozódásban, otthonos, megszokott érzetet ad, és egyben stimulálja is őket. A kutatásaimat és személyes tapasztalataimat felhasználva szeretnék felvázolni lehetőségeket, amivel építészként meg tudjuk könnyíteni a betegek életét. Különösen érdekel, hogy hogyan lehet bevonni a tervezésbe az emberi érzékelést (látvány - színek, illatok és szagok, hangok - zene, tapintás, ízlés, fényérzékelés) úgy, hogy pozitív hatása legyen az érintettekre.

A szekció formai követelményeként kiírt négy médiumot – rajz, szöveg, modell, film – alapvetően kétféleképpen szeretném használni. A segítségükkel szeretném átadni, hogy milyen lehet Alzheimerrel élni, mind a beteg, mind a környezete számára, miközben a mai magyarországi viszonyokat, felkészültséget is szeretném érzékeltetni. Másodszor a művészet és a képi kifejezőeszközök felhasználásával a lehetséges téri viszonyok, variációk hangulatát, atmoszféráját szeretném bemutatni. A téma erős lélektani és érzelmi vonatkozásai miatt úgy gondolom, hogy a művészeti alkotás - mint folyamat és végeredmény - egy nagyon szép, és hatásos mód a feldolgozására.

Nem egy tökéletes berendezési sémát vagy anyaghasználatot szeretnék javasolni, mert ilyen talán nem is létezik. Lehetséges variációkat szeretnék ajánlani, fel szeretném hívni a figyelmet a téma érzékenységére és fontosságára. Hiszem, hogy (tér)építészeti eszközökkel változást tudunk hozni az Alzheimer-kórban szenvedők életébe, jobbá és teljesebbé tehetjük utolsó éveiket, hónapjaikat, napjaikat.

csatolmány

szerző

  • Kovács Fruzsina
    Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
    alapképzés (BA/BSc)

konzulens

  • Balázs Mihály
    egyetemi tanár, Középülettervezési Tanszék

helyezés

I. helyezett